1%

Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr. Jer 9, 23.24.

A dicsekedés szó itt azt jelenti, hogy az ember azt gondolja, hogy Istentől függetlenítheti magát. A tudás, a hatalom és a pénz segítségével mindent megtehet, amit csak akar. Ez azonban tévedés. Amit az ember megtehet az említett dolgok révén az sem független Istentől, mert ő ad bölcsességet, hatalmat és anyagiakat is az embereknek. Tudva vagy tudatlanul, de az ő akaratát viszik véghez azok is, akik azt hiszik, hogy tőle függetlenek. Az már egy másik kérdés, hogy miféle akaratát. Mert Istennek kétféle akarata van: Egy, ami áldás és egy, ami ítélet. Isten mindkét akaratát akadálytalanul viszi véghez, mert senki őt meg nem akadályozhatja abban, amit elgondolt és elhatározott. Nem mintha Isten bárkinek rosszat akarna, hanem mindenki azt teljesíti be, ami jelleméből következik. Igaz, változhatunk – Isten döntése az is – nem saját elhatározásunkból, hanem azért, mert ő lehetővé teszi a változást. Isten ugyanis szuverén Úr. Nem törődik az emberek mindenféle elgondolásaival, akár jók, akár rosszak azok, hosszabb vagy rövidebb távú terveikkel.

Isten, az ő akaratát nagyrészt elrejti az emberek szeme elől. Azért mondja Salamon király: A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppen úgy, mint azt, Isten adta, avégre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, ami reá következik. Préd 7,14. Az Újszövetség nem írja felül ezt az igazságot még akkor sem, ha Krisztusban Isten gyermekeiként járhatunk-kelhetünk a világban. Ez a helyzet inkább int minket bizalomra Isten iránt, mintsem arra jogosítana fel, hogy belelássunk Isten gondolataiba. Így mondhatjuk: Isten szívét ismerjük Krisztusban, nem pedig a terveit. Ez sokszor töltött már el embereket elégedetlenséggel és keserűséggel. Ezért az egyház képviselői gyakran kívánkoztak valamiféle orákulum szerepébe, mintha Isten képviselői lennének. Egykor a pápa is Krisztus helytartójának tartotta magát, mintha helyette intézkedhetne, beszélhetne a világban. Óvatosan kell ezzel a gondolattal bánni, hiszen a “Krisztus helyett” kifejezés latinul úgy van, hogy anti-Krisztus. De nem kell kihegyezni a pápára ezt a dolgot. Az emberek között mindenki, aki azt hiszi, hogy Krisztus nélkül lehet bármi – az antikrisztusi módon gondolkodik. Hitünk egyfajta megvallása az is: Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orcáját rettegjék. Préd 3,14. (Károli)

Csepel, 2021. jan. 31.