|
Péter első levele, első fejezet 10-13.
Péter első levele, első fejezet 10-13.
Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak,kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.
Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.
Az apokalipszis (Krisztus megjelenése=apokalipszise) felé fordítja figyelmünket az apostol. Jézus apokalipszise más, mint amit a világ annak vél. A gyülekezet számára az a nap a kegyelem kiteljesedése, célba érkezés lesz. A fáradt vándor megpihenése, az út porának lemosása, a didergés után meleg szobába toppanás. Az éhezés után terített asztalhoz telepedés, a némaság és magány után barátokkal való meghitt beszélgetés. Teljes szívvel reménykedjetek abban a kegyelemben, amit Jézus Krisztus hoz nektek, amikor megjelenik.
Ezért nem ajánlatos Jézus tanítványának túl sokat foglalkozni azzal, amije nincs és azzal sem, amije van. Hiszen nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Zsid 13,14.
Ugyanakkor Péter apostol ismeri azt a küzdelmet, amit nap mint nap meg kell vívnunk, hogy részesüljünk abban a jövendőben és ne veszítsük el hitünket. Isten hatalma ugyanis hit által van jelen az életünkben, hogy a jelen dolgai el ne homályosítsák azt a jövendőt
Már a próféták is küszködtek ezzel, amikor olyan kijelentést kaptak, amit nem értettek. Ez a kijelentés pedig a kereszt evangéliuma volt. Ezt maguk a tanítványok sem értették, amíg a Szent Lélek ki nem jelentette nekik.
A kereszt evangéliuma az, ami leginkább próbára teszi a hitet, de éppen ezen alapul az üdvösség.
Ezt kutatták, keresték a régiek, s nyomukban oly sokan a mai napig, de vajon mi keressük-e?
Mi manapság az, amit az ember kutat? Kutatja a múltat, hogy megtudja az igazságot. Kutatja az élő és élettelen világot, hogy kilesse a létezés titkát. Kutatja jövőt, ha beleláthatna sorsa alakulásába. De kutatja-e az ember a saját szívét, hogy voltaképpen mire vágyik és kutatja-e az Isten által elkészített üdvösséget, a megváltást, a szabadítást?
Lehet azt kutatni? Az apostol szerint igen. Az egekből küldött Szent Lélek által, aki olyan igazságot tárhat fel előttünk, melybe angyalok vágyakoznak beletekinteni. Emlékszem – gyerekkoromban – az iskolában az ablak mellett ülve milyen könnyen elkalandozott a figyelmem, mert kint nagy pelyhekben esett a hó, vagy épp a tavasz első sugarai simogatták a zöld rügyeket. A valóság elvonta a figyelmemet a tanító sok okosságáról. Bárcsak lenne ilyen vonzó számunkra Isten valósága, hogy oda vonzaná ámuló tekintetünket, figyelmünket Krisztusra, aki az eljövendő valóság! Rajta kívül minden csak fraktált (töredezett) marad, mi magunk is, tele nyugtalansággal és elégedetlenséggel.
Csepel, 2018. jan. 21.
|
