1%

Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. Apost.csel. 20,28.31-35.

Az apostoli korban ismeretlen volt a lelkészi foglalkozás. Mindenki, aki Jézus evangéliumának hirdetője volt, rendelkezett valamilyen hétköznapi foglalkozással. Pál apostolról például tudjuk, hogy ő sátorkészítő volt.

Jó dolog volt ez, mert így mindenki a maga megélhetését tudta biztosítani és nem érhette az a vád, hogy másokon élősködik.

Azért is jó volt, mert a hétköznapi foglalkozásban elvegyülhettek a nép között, részt vehettek mindennapi életükben, ügyes bajos dolgaikban, örömükben, bánatukban. Így az ige hirdetése is életszagú volt, nem elméleti.

Azért is fontos volt az effajta függetlenség, mert így a helyi vagy birodalmi hatalmasságoktól nem függött az igehirdető, nem lett korrupt, hízelgő, talpnyaló.

És azért is fontos volt, mert így a gyülekezet tagjaitól sem függött az egzisztenciája és kertelés nélkül beszélhetett a bűnről és a bűnbocsánatról. Nem kellett tartania attól, hogy valakik megsértődnek és oda a kenyere.

Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy ez mikor változott meg és lett „szakma” a lelkészi tevékenység, de hogy jót nem tett neki az biztos. A lelkiismereti szabadság a mi korunkban újra felértékelődött.

Az apostol, amikor elbúcsúzik az efezusi vénektől, ma úgy mondanánk: presbiterektől, hangsúlyozza felelősségüket. A gyülekezet csak közösségként maradhat fenn, úgy, hogy választott vezetői együtt gondoskodnak róla. Ez igei szolgálatot, adakozást és imádságot is jelentett. A gyülekezet szeretete: Jézus szeretete. Az egyház nem egy kiváltságos papi rend magánvállalkozása, hanem a Jézust követő emberek egymásra figyelő közössége. Vajon ilyen-e a mi egyházunk, gyülekezetünk? Nyilván magától nem lesz ilyen – emberek vagyunk. Ám az imádság által lehet. Pál búcsúja is közös imádsággal zárul.

Csepel, 2022. október 23.