|
Böjt 4. vasárnap
Az egyház legtöbbször individuális oldalról közelít az etikai kérdésekhez és ezért tanítása ellentmondásossá válik. Jézus szinte soha nem arról beszél, hogy az egyénnek mit szabad és mi tilos. Etikája, erkölcsi tanítása mindig a másik ember, a felebarát összefüggésében csendül meg. Ez az alaphangja. Olyan erkölcsi súlyúak a tetteink, amilyen hatással vannak környezetünkre. Ezért az életszentség soha nem önmagában áll, hanem interaktivitásban valósul meg. Az önmagában való életszentséget Jézus kifigurázza, Isten ellenes dicsekedésnek és képmutatásnak, sőt kegyetlenségnek tartja. "Aki nem szereti embertársát, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?" - írja János apostol (1 Jn 4,20.) - alighanem Jézust idézve.
Nem az a kérdés tehát önmagában, hogy mit tegyünk, hanem az, hogy mit tegyünk emberi kapcsolatainkban, hogyan viszonyuljunk egymáshoz? Jézus etikája ebben tömöríthető.
Időszerű felidézni a Jézusi mondatot: "Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal..." Mt, 7, 12. Ha ehhez tartjuk magunkat, nem keveredünk ellentmondásba.
Mit ne tegyünk tehát?
- Ne alázzuk meg a másik embert, mert ezzel ember voltát kérdőjelezzük meg.
- Ne gúnyoljuk ki a másik embert, mert ezzel Istent sértjük meg. Ő nem gúnyolódik.
- Ne terjesszük a másik rosszhírét, hogy szégyenbe hozzuk, inkább jót mondjunk róla. Lehet.
- Ne forduljunk el a másiktól, mert aki magára marad, az kétségbeesik. Rosszat fog tenni.
- Ne hallgassuk el a szegények igazságát a gazdagok kedvéért! Júdáspénzt kapunk csak érte.
- Ne hatalmaskodjunk senki felett, egy Urunk van: Jézus Krisztus. Az arrogancia nem jézusi vonás.
- Ne kényszerítsünk senkit semmire! Ha a szép szó nem segít, imádkozzunk.
- Ne használjuk ki a másik gyengeségét! Isten elszámoltatja majd azt, aki mégis így tenne.
- Ne használjuk hatalmunkat, tudásunkat mások megrövidítésére! A vagyon fölényessé tesz.
- Ne szítsunk viszályt! Ami rossz volt, ne emlegessük untalan! Aki nem néz előre, megbotlik.
- Ne legyünk szigorúak! Az élet nem kaszárnya.
- Ne vegyük túl komolyan magunkat. Sok minden fontos, de nem annyira... :)
Ne feledjük: Végül mindig Istené az utolsó szó.
Hát ez az én márciusi 12 pontom.
Csepel, 2018. márc. 11.
|
