|
Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom...
Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek. Zak 2,10.
Mennyire magányos az ember Isten nélkül! Létének sejtése ott rejtőzik minden szívben. Honnan ez a sejtés? Miért keres az ember valakit – a legkülönfélébb vallások gyakorlásával – aki igazi szellemi társa, aki oly módon egészíti ki az életét, hogy attól lesz jó. Nem talál az ember beteljesülést és nem tud igazán kiteljesedni sem Isten nélkül. Szeretnénk hozzá menni, de nem tudunk. A sejtésnél többre nem megyünk. Jézus azt mondta: Istent soha senki nem lát(hat)ta, de az egyszülött fiú, aki az atya legnagyobb szeretetében és megbecsülésében él, kinyilvánította őt. (Jn1,18.)
Mit éreztek az emberek Jézus közelében? Örömöt. Felhőtlen boldogságot. Soha nem tapasztalt derűt, reményt. Ez volt a félreismerhetetlen jele Isten közelségének. Mi nem mehettünk hozzá, de ő eljött hozzánk. Jézusban. Volt ennek életújító hatása is: gyógyulás a betegségből, esetenként visszaút a halálból, szabadulás démonoktól, megkötözöttségektől, elhibázott, bűnöktől megrontott élet elhagyása, új kezdet. De nem a gyógyulás, a szabadulás, a felébredés, az újrakezdés volt az öröm forrása, hanem Jézus. Mert, eljött az Isten. Aki nélkül az ember csak fél-ember. Azért fél. Vele azonban megszűnik minden félelem. Egésszé lesz az ember. Kiteljesedő és boldog.
Voltak olyanok Jézus körül, akiket annyira meglepett ez az érzés, hogy meghátráltak és ellene fordultak. Annyira szokatlan volt nekik a szorongás nélküli élet, hogy nem tudták elviselni. Inkább választották a sötétben tapogatózó vallásosságot, mint a ragyogást, Jézust. Olyanok voltak, mint a ketrecben tartott állat, amelyik csak a ketrecben érzi biztonságban magát és ha nyitva van az ajtó, akkor sem megy ki rajta, vagy ha kimegy vissza is iszkol nyomban.
„És sok pogány csatlakozik az Úrhoz és népemmé lesznek.” Kik tudnak örülni szívből Jézusnak? Sokszor nem a kegyesek, hanem Isten koldusai. Azért mondja a Hegyibeszédben: Boldogok a Szellem után sóvárgók ( a léleknek szegényei), mert övék a mennyek királysága, övék Isten. Merjetek örülni Jézusnak, Jézus miatt! Ez az igazi élet. (Mt 5,3.)
Csepel, 2022. november 27
|
