2 Péter 3, 3-9. 13-14.
2 Péter 3, 3-9. 13-14. "... az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen maradt a teremtés kezdetétől fogva.
Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára, amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben."
Van úgy, hogy az ember tudja, hogy mi a helyes és igazságos, de szántszándékkal ellene áll. Azt, hogy mennyire az utolsó időket éljük, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre kevésbé vagyunk urai a vágyainknak. Mintha valamilyen sodrásban élnék legtöbben az életüket. Vitetik magukat az árral. Elhisznek hazugságot, ígéretet csak ne kelljen Istenre gondolniuk, aki kijelöli életünk fizikai és időbeli határait.. Sok pénz, zabolázatlan testi örömök, s ha ez nem jutott elég az olcsó bor, a butító vagy erőszakra ösztönző TV műsor, a bódultság. Ma már nem az a gond, hogy az emberek számára nem hozzáférhető Isten igéje – mint a Reformáció korában. Ma már az emberek készakarva hunyják be a szemüket Isten igazsága előtt . Nem óhajtanak tudni Arról, aki a világot teremtette. Készakarva nem emlékeznek arra, hogy a Bibliában már leírtak egy nagy ítéletet – az özönvizet. Az apostol pedig szól arról, hogy lesz egy másik, még nagyobb ítélet az embereken.
Az utolsó időben pedig gúnyolódók támadnak ... Sokan magasztalják az ún. keresztény értékrendet, de ha valaki – gyerek vagy felnőtt – komolyan veszi Isten igéjét és akaratát, akkor hirtelen mindenki elhúzódik mellőle és magára marad. Megszégyeníti a tanár, kineveti a a barát, hümmög a családtag, agresszívvá lesz a politikus, mert rossz a lelkiismerete, fintorog és mellébeszél a hivatalból-egyház és eretnekséget kiált. Bosszankodik a tudós és kacag a csaló. Van egy történet, amelyben Pál beszél egy előkelő római helytartó előtt: Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve mondta Félix: Most eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged. Csel 24,25. Két évig nem hívta.
Nem szívesen halljuk az igazságot. Olyan, mint a keserű orvosság. Először rossz, csak utóbb kezd hatni. Lehet, ahhoz, hogy jól lássuk a dolgokat ki kell válnunk a tömegből.
Lao Ce kínai bölcsnek tulajdonítják a mondást: A folyóban csak a döglött hal úszik az árral.
Akit Isten Lelke életre keltett nincs alávetve a világ elemi tanításainak vagy emberek ravaszkodásának. Mi tudjuk, hogy Isten örökéletet adott nekünk és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ez az örök élet pedig nem kapcsolódik a jelen világhoz. Új egeket és új földet várunk, amelyekben igazságosság lesz. Az igazságosság pedig boldoggá tesz, mert nincs benne méltánytalanság. Azért tehát kitartással várjuk, mert aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Csepel, 2017. november 26.
|