A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett, és a gyermekeket, a kik ezt kiáltották a templomban: Hozsánna a Dávid fiának...
A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett, és a gyermekeket, a kik ezt kiáltották a templomban: Hozsánna a Dávid fiának! - haragra gerjedtek. Hallod, mit mondanak ezek? - kérdezték. Jézus pedig felelt: Hallom. Sohasem olvastátok: Csecsemők szája magasztal téged? Mt 21, 15-16.
Az öröm az önfeledtség. Az én felejtése. A sok akarás és nem akarás feledése. A rátekintés a másikra, aki szeret és akit szerethetünk. Ilyen a csecsemők öröme. Elég a szeretett arcot látni és már mosolyognak, eltölti őket a boldogság.
Ez esetben rátekintés Jézusra. A legnagyobb szeretetre és biztonságra, a beteljesedett ígéretre, akiben Isten mindent nekünk ajándékozott. Életet és az eljövendő életet. Egykor ott a templomban ezt élték át az utcagyerekek. Isten ragyogása tükröződik vissza arcukon, ahogy rongyosan körbeugrálják Jézust.
Ehhez azonban kell az önfeledtség – az önfeladás A saját mellőzése abban a bizonyos hitben, hogy az Örökkévaló mindennél, amit szeretnénk, amire vágyódunk, többet ad.
Csak csodálnunk kell őt, és mindent ad.
Erre nem hajlandók a magukban bölcsek, az okoskodók, az írás tudói. Egyáltalán azok, akik mindent mindig át akarnak látni és a kezükben (fejükben) akarnak tartani. Akik már nem tudnak gyermekké lenni. Akik azt hiszik, hogy az élet szabályok betartásából és betartatásából áll. Akik már nem tudnak megfeledkezni önmagukról, mert a saját személyüket, tudásukat, pozíciójukat olyan fontosnak tartják. Ezek azok, akik képtelenek megérteni Jézus szavait az ég madarairól és a mezők liliomairól. Akik már nem tudnak örülni, akiknek szigorú tekintete kioltja az élet fényét, mert ők maguk belül halottak.
Nem a nagy szertartások magasztalják az Örökkévalót. Nem a teológusok dicsérik őt. Nem a mindent érteni akarók. Nem azok, akik mindenre találnak magyarázatot. Nem, akik mindent jobban tudnak. Hanem azok, akik mernek önfeledten örülni Neki, Jézusnak, a láthatatlan Isten képmásának. Ebből fakad minden ének. Cantate vasárnapja van. Énekeljetek! De csak a szív tud énekelni. A szív, amely tudja, hogy a mi Istenünk az egekben van, és amit akar azt mind megcselekszi. (Zsolt 115.)
Csepel, 2021. máj. 2.
|