|
Jézus követeket küldött a samaritánusok egyik helységébe, hogy szállást készítsenek neki...
Jézus követeket küldött a samaritánusok egyik helységébe, hogy szállást készítsenek neki. Azok azonban nem fogadták be. Erre tanítványai ezt mondták: »Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?« De ő megfeddte őket és elmentek egy másik faluba. Lk 9,51.
Fogadd be Jézust! - halljuk gyakran a megtérésre ösztönző felhívást. Ezt persze spirituális értelemben mondják, hiszen Jézus befogadása ma a paraklétosz, az isteni lélek befogadását jelenti. Az evangéliumi történet arról szól, hogy nem fogadták be őt. Sem őt, sem a tanítványait. A tanítványok fenyegetőzni kezdtek és büntetni akartak volna: Az Isten verje meg az ilyeneket! Hogy lehet elutasítani Jézust? Az egyház is gyakran hasonlít a tanítványokhoz. Fenyegeti azokat, akik nem akarnak Jézushoz csatlakozni. Kérdés, hogy fenyegetéssel bármit el lehet-e érni? Ma már ez csak burkolt fenyegetés. Be van csomagolva valamilyen kegyes mázba, de attól még fenyegetés. Az előző korokban sokkal durvábban artikulálták. Pokol, kárhozat, világvége, még korábban egyházi ítélőszék, kiátkozás, inkvizíció, máglya, gályarabság, akasztás. Valahogy nem passzol össze Jézus stílusával ez az egész. A történetben meg is mondja: Semmi közöm a bosszúálló gondolataitokhoz! Valahogy meg kellene érteni és értetni az emberiséggel, hogy Jézus, vagy az Isten nem jelent fenyegetést. Éppen ellenkezőleg! Ehhez azonban meg kellene különböztetni Jézust és a mindenkori követőit – minket. Bennünk ugyanis mindig ott lapul az el nem fogadottság miatt érzett harag. Az élet sok vonatkozásában igaz ez, nem csak vallásos összefüggésben. Az egymásnak feszülés, keserűség, csalódottság, sok bántás mögött ez a harag húzódik meg. Már gyerekkortól elkísér mindenkit, amikor az első jóakarat hajótörés bekövetkezik. Márpedig bekövetkezik, mert minden gyermeki jóakarat zátonyra fut valahol egy felnőtt érzéketlenségén. Családban vagy iskolában egyaránt beleesünk ebbe a csapdába és már gyermekkorban átéljük az el nem fogadottság fájdalmát. Aztán megtanulunk mi is elutasítani másokat – okkal, ok nélkül, megvonva tőlük a megértés ajándékát. Akkor aztán jöhet a tűz az égből. A jogos bosszú.
Istenben a legnagyszerűbb vonás az elfogadás! Nem azt fogadja el, amit csinálunk – azt gyakran nem – hanem minket. Jézus ezt a feltétlen elfogadást juttatta kifejezésre, tanításával és magatartásával egyaránt. Átélve Istentől való elfogadottságunkat, mi is visszatérhetünk mások elfogadásához, megértéséhez, és magunk is békére találunk. Az embernek talán nem is szeretetre van a legnagyobb szüksége, hanem megértésre.
Csepel, 2021. jan. 24.
|
