|
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarnak. Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Máté 27, 15
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarnak. Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Máté 27, 15kk.
Semmit sem lehet csodálkozni azon, hogy a sokaság Barabbást választja. Ő az, aki élete kockáztatásával harcba szállt népéért a megszálló rómaiak ellen. Fegyveres harcba keveredett és meg is ölt valakit, feltehetőleg a gyűlölt ellenség közül. Vele szemben ott áll Jézus. A megbékélés és a szeretet prófétája, aki a status quo elfogadására (adjátok meg a császárnak, ami a császáré) és a megszállók szeretetére biztat (szeressétek ellenségeiteket… és aki egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre). Képzeljük el, hogy valaki a 48-as szabadságharc idején azt kezdi hirdetni, hogy el kell fogadni a Habsburg uralmat, sőt szeretni kell a császári katonaságot, vagy ’56-ban azt kezdi hirdetni az utcán, hogy nem szabad az oroszok ellen fegyvert fogni… Nos, aligha jutott volna jobb sorsra, mint Jézus. Örök választás ez: Jézus vagy Barabbás? Béke vagy háború? S olyan egyértelmű ma is a felelet. Az erőszakra erőszakkal, a támadásra visszatámadással, az igazságtalanságra bosszúval kell válaszolni. Nem várhatjuk birkaként, hogy halomra öljenek minket. Ha élni akarunk, ölni kell nekünk is. Az emberi gondolatok és érzések automatikusan kanyarodnak erre a vágányra. Ezért is hangzik el ott Jeruzsálemben: Inkább egy Barabbás, mint egy Jézus. Micsoda ördögi ravaszság, hogy Jézust azzal vádolják Pilátus előtt, ami a legtávolabb állt tőle; hogy a császár és Róma ellensége. Pilátus pedig ezek után kénytelen kivégeztetni. Holott Jézus nem a császárt és Rómát támadta, hanem tanításában a zsidók messiás-reményét gyalázta meg. Isten akaratát a szeretetben, az áldozatban, a béke mindenek felett való keresésében fogalmazta meg. Ezért kész volt meghalni is. Lényegében a mindenkori Barabbások, taktikázó főpapok, a képmutató farizeus-forradalmár ideológusok helyett. A Pilátus-szerű politikusokért, és a gondolkodni képtelen, könnyen manipulálható tömegért. Valahol ott vagyunk ezek között mi is. Ugrunk, ha gyűlölni kell, félünk, ha félelemre manipulálnak minket, könnyebben látjuk bele az idegenbe az ellenséget, mint az embert. Az ellenség személytelen fogalom. Amikor a világháborúban bombázók minden lelkiismeret-furdalás nélkül szórták le terhüket a városokra, akkor nem embereket láttak, csak ellenséget. A holokauszt és egyéb genocídiumok végrehajtói sem embereket láttak már maguk előtt, csak ellenséget.
A hegyek között, a reggeli sűrű ködben kilép egy ember a házából. Puskája után nyúl, mert látja, hogy valami közeledik. Talán vadállat. Amikor közelebb ér, már látja, hogy egy ember. Amikor még közelebb, meglátja, hogy a testvére. Ezt a „közelebb”-et tanítja nekünk Jézus. Életével, halálával, feltámadásával.
Csepel, 2019. ápr. 7.
|
