Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg...
Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Zsid 9, 11-12.
Az ószövetség áldozati kultusza számunkra idegen és talán visszataszító is. Bikák, kecskék és juhok leölése valami primitív kegyetlenségnek, esztelen pazarlásnak tűnik. Ha azonban megpróbáljuk jobban megérteni, hogy mi célt is szolgált mindez, akkor elcsodálkozhatunk. Lényegében egyfajta konfliktus kezelés volt az áldozat. Ne az ember vére omoljon! Ez volt az állatáldozat lényege. Kiengesztelődés, megbocsátás, újat kezdés – de nem a másik elpusztítása árán.
A vérontás végig kíséri az emberiség történelmét. Káin és Ábel esetétől fogva a modern háborúkig. Korábban, amikor még karddal kaszabolták egymást, testközelből élték át mit jelent a vérontás. Mi késztette, készteti erre az embereket? Az engesztelhetetlen harag.
Ez lélektanilag három irányú. Irányulhat a másik emberre, irányulhat Istenre és – furcsa mód – irányulhat önmagunkra is. Lehet gyűlölni a másik embert, Istent, de sajátmagunkat is. Az ellentmondásos és kudarcos élethelyzetek olyan feszültséget teremtenek, amiben az agresszió tűnik az egyetlen lehetséges válasznak. Na erre lett kitalálva az áldozati kultusz! Eltérítve a harag irányát, a kiengesztelődés lehetőségét teremtette meg. Kiengesztelődést Istennel, emberekkel, és önmagunkkal. A hármat más szóval így írhatnánk le: Megértés, megbocsátás, bűnbocsánat. Ha így tekintünk az áldozati kultuszra, akkor már nem is tűnik olyan esztelenségnek. Az Ábrahám-Izsák történet is erről szól. Nem Izsáknak kell végül meghalnia. Ugyanakkor a kos feláldozása mégis a békülés véres jelképe. Az ellenség – vagy ellenségnek vélt - elpusztítása helyett az áldozat. Jézus ezt a gondolatot viszi tovább és teljesíti be a kereszten. Egyszer s mindenkorra engesztelést szerezve Isten és ember, ember és ember, az ember és meghasadt önmaga között. Nem kell meghalnod, vért ontanod – valaki már megtette helyetted. Ha komolyan vennénk Jézus áldozatát, nem lenne többé háború, kétség és öngyilkosság. Aki hisz… Kardinális kérdés, hogy az ember elfogadja-e Jézus (papi) szolgálatát és kitör-e a konfliktusból, amely szembeállítja Istennel, embertársával és önmagával? Ha nem, arra mondja a Biblia hogy “elkárhozik”.
Csepel, 2022. ápr. 3.
|