Böjt 6. vasárnap
Zsolt 92
Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon.
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak.
Még vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
Isten kétféle teremtésének örvendezünk a keresztelők alkalmával.
Egyikféle teremtése Istennek testi: ez a gyermek. Ez is éppen elég csodálatos. A szülők nem telnek be a gyermek csodálatával. Naphosszat elnéznék az apróság mozgását, játékát, mosolyát, álmát. Talán soha olyan hála nem ébred a szívben, mint a gyermek látása folytán. Azért mondja a zsoltáros: a te kezeidnek műveiben örvendezem.
Másikféle teremtése Istennek lelki: Ez pedig a Krisztus, aki bár testben jött a földre, de minden, amit itt cselekedett Isten lelkétől áthatott volt. Legfőbb tette pedig a halál és a feltámadás, melyek által velünk is maradt, hogy élete ne csak az övé, hanem a miénk is legyen. Bennünk lakjon a Szent Szellem által és nekünk örök életet adjon.
Általa isteni természet részesei leszünk és azt is csodálhatjuk – ha lehet még nagyobb csodálattal a keresztségben.
Isten e kétféle teremtéséhez kapcsolódóan van egy kedves kötelességünk és egy boldogító ígéretünk.
A kedves kötelességünk az Úr dícsérete, iránta való hálánk, szeretetünk megéneklése. A szív is tud énekelni. A zsoltáros azt mondja, hogy reggel ne csak a testünket ébresszük fel, hanem emlékeztessük lelkünket is arra, hogy kegyelemből élünk. Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet – Ez a léleknek a reggeli kávé. Éjjel pedig ne csak a testünknek reméljünk nyugalmat és békét, hanem jusson eszünkbe Isten hűsége, ami nem változik. Ez a lélek nyoszolyája, puha fekvőhelye. És éjjelente a te hűséges voltodat ...
Végül az ígéret: Az igaz virágzik! Mennyire várjuk a tavaszt! Isten gyermekei örök tavaszban élnek. Igazságunk nem magunkban van, hanem az örök zsenge, a Krisztus adja életünk erejét, örök megújulását, mellyel más szépség föl nem érhet.
Isten házában – lelki! - vagyunk elplántálva. Nem árthat nekünk a világ fagyos lehelete.
Az örök élet ereje nem múlik a vénségben sem – mindenkor megtermi a Lélek gyümölcseit, melyek szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
Csepel, 2018. márc. 25.
|