1%

Ebben az időben halálosan megbetegedett Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Ámós fia, monda néki: Azt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz és nem élsz . 2Kir 20.

Ezékiás története tanulságos. Benne van az ember kétségbeesése, amit az élete elmúlása közepette érez. Benne van az Isten kegyelme, amit kikönyörög magának, és benne van az is, hogy az ember mennyire nem tud megváltozni és mindent a maga szemszögéből tud csak látni.

Első lépés a félelem. Sőt rettegés a haláltól. Ez indítja őt arra, hogy szíve mélyéből kiáltson az Örökkévalóhoz. Mennyire ismerős ez az érzés. Mi is ilyenek vagyunk. Amikor ég a ház, akkor tudunk csak igazán fölfelé nézni és amikor nincs más segítség akkor tudunk csak igazán kiáltani. A második lépés a meghallgattatás. Lám Isten mégiscsak együtt érez az emberrel. Ad kegyelmi időt. A harmadik lépés a megkönnyebbülés. Van tovább. A folytatás azonban megint annyira szánalmas. Ezékiás a babiloni követnek dicsekszik gazdagságával. Nem gondolja meg, hogy akinek dicsekszik, éppen az fogja majd egy napon kifosztani és rombadönteni egész királyságát. Isten emlékezteti őt erre, de milyen az ember – csak magára tud gondolni: fő hogy az ő napjaiban még békesség legyen, aztán jöhet az özönvíz.

Valóban csodálatos és megható, hogy a mindenható Isten hozzánk emberekhez mégis olyan megértő és kegyelmes. Jézusról olvassuk,hogy tudta mi van az emberben, mégis vállalta a keresztet, a kínhalált a mi üdvösségünkért.Nem lehet ezt megrendülés nélkül nézni. Az ember nem javul meg. Nem is tud. Még az átélt kegyelem sem változtatja meg. Csak a megváltás segíthet rajtunk, a kereszt. Legalább köszönjük meg!

Csepel, 2022. márc. 13.