|
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, ahol igazság lakik. 2Pt 3,13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, ahol igazság lakik. 2Pt 3,13.
A világ végét szerintem senki se várja. Annyira kötődünk a fizikai létünkhöz, az élet utolsó szikrájához is, hogy rettegéssel tölt el a halálnak még a gondolata is. Persze vannak fölényes emberek, akik állítólag semmibeveszik az elmúlást, de az a tapasztalat, hogy amikor valóban szembekerülnek vele, akkor ők is összeomlanak. Nemcsak a saját lényünk fizikai határait érezzük megmásíthatatlannak, hanem a világot is, amiben élünk. Az ég és a föld, a víz és a levegő, a komfortérzet, az ennivaló, az ölelés, a beszéd, az öntudat és egyáltalán a külvilág érzékelése valamiféle biztonságot, állandóságot sugall. El nem tudnánk képzelni, hogy másképp is lehet. Már csak azért sem, mert a másképpről fogalmunk sincs. Azért olvassuk szorongással az ilyen próféciát: Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig égve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is elégnek. (2Pt 3,10.) Ha értelmünkkel föl is fogjuk a szavak jelentését és a belénk ivódott szentírástisztelet nem is engedi megkérdőjelezni azt, ami “meg van írva”, a szívünk tiltakozik és háborog. Épp olyan iszonyodással, mint amilyennel a halálunkra gondolunk. Nem tűnik vigasztalásnak, hogy amikor ez a csodálatos, komplex valóság, amit világnak és életnek nevezünk megszűnik létezni, majd lesz helyette másik, jobb. Annál kevésbé, mivel arról semmi konkrét információnk nincsen. Mostanában ábrándoznak a Mars- utazásról és arról, hogy az emberiség új életteret találhat magának valahol az űrben. Hát nem jó nekünk itt ? Nem ez az ideális, a számunkra lehetséges világok legjobbika ?
Úgy látszik nem. És épp itt van a világunk elmúlásának oka. Ebben az elégedetlenségben. Már az Éden sem volt elég jó. Legalábbis az első emberpár számára. Nem a világba van belekódolva a pusztulás. Az ember hoz pusztulást. Magára és a világra egyaránt. Ideje lenne ráébredni erre. A Jézus által ígért új ég és új föld kényszermegoldás, mint ahogy a kereszt is az volt. Megmentésünk egyetlen fájdalmas, lehetséges módja. Isten nem örül semmilyen pusztulásnak. Ő nem az enyészet és a halál istene, hanem az életé. Lénye a kreáció (teremtés) és ha rákényszerül a rekreációra (újrateremtésre), az csak miattunk van. Hogy miképpen leszünk – ha leszünk – részesei, az a jövő titka.
Csepel, 2020.nov.29.
|
