Krisztus is szenvedett és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek...
1Péter 2,18-25. Krisztus is szenvedett és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek; mikor gyalázták, nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta Istenre, aki igazságosan ítél.
Mi többnyire vérig sértődünk, ha valami igazságtalanság ér minket. Nem feledhetjük, hogy a fenti ige szavai egy rabszolgatartó társadalom tagjaihoz szóltak. Az első keresztények között rabszolgák is szép számmal voltak. Tűrni a verést, a megaláztatást mindennapos volt. Milyen lélekkel lehetett ezt tűrni? Jézus követésében többé nem az számított, hogy az emberek mit gondolnak, mondanak, hanem egyedül Isten tetszése. A sérelmeket, az igazságtalanságot lehet Istenre néző lelkiismerettel elviselni. Ez bizonyságtétel Jézusról. Ő is így tett. Ha gyalázták, nem viszonozta, hanem hagyta az igazságosan ítélő Istenre. Tűrni a méltánytalan eljárást, a szenvedést, kedves dolog Isten előtt. Erre vagyunk meghívva, hiszen Krisztus is méltatlanul szenvedett értünk. Ha mi is így vállaljuk a szenvedést, életünk rá emlékeztet.
Nem könnyű dolog ez, és a világ számára érthetetlen. A világban a Sátán törvénye uralkodik. Kíméletlenség, kegyetlenség, vérbosszú. Népek és emberek sodródnak ebben az örök örvényben. Szívüket keserűség és harag tölti be. Nem találják a békesség útját. Nem ismernek irgalmat. Meg akarják torolni a rajtuk esett sérelmet. Ördögi kör ez, amiből nincsen szabadulás, csak a megtérés által. Jézus keze alá kell jutnunk, hogy ő legyen lelkünk pásztora és gondviselője, hogy meg tudjunk nyugodni, és más szemmel tudjunk egymásra nézni. Jézus szemével. Irgalommal, szánva a bűnöst, még ha ellenünk vét is. Ez idegen az emberi természettől. Isteni természet részeseivé kell lennünk, hogy eszerint éljünk, viselkedjünk. Amikor Jézus szelíd alázattal, szamárháton vonult be Jeruzsálembe, így intette honfitársait: Bárcsak felismertétek volna e mai napon, ami békességetekre szolgál! Bárcsak a hozsannák valóban azt a felismerést mutatták volna, hogy Jézus a Messiás! A Béke Fejedelme! De ők – a szívük mélyén – háborút akartak. Messiásnak pedig egy rátermett hadvezért. Amikor az írástudók csendet parancsolnak, akkor mondja az Úr: Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. Mindig így van. Ahonnét elutasítják a Béke Fejedelmét, ahol nincs megalázkodás, és csendes keze alá hajlás, méltatlan bántalmak elhordozása, ott a kövek fognak kiáltani. Lerombolt, felégetett városok kövei. Egymásnak feszülő életekben kővé dermedt szívek. De ti már nem így vagytok, hiszen megtértetek lelketek Pásztorához. Az ő példáját követitek, lábaitokat a békesség útjára igazítva.
Csepel, 2022. május 1.
|