Lukács 12, 23. "Az élet több..."
Lukács 12, 23. "Az élet több..."
Ebben a fejezetben Jézus arról tanít, hogy ne féljünk attól, amit a világ elvehet, és ne annak örüljünk, amit a világ nyújthat.
Lényegében az életveszélyről és a vagyonról van szó. Jézus azt mondja, hogy nem kell félni attól, ami van, és nem kell félni attól, ami nincs. Isten ugyanis mellettünk áll és gondoskodik rólunk. Véd a veszélyben, megajándékoz a szükségben. Teljesen bízhatunk benne, kétkedés nélkül. Erre bizonyíték a mögöttünk hagyott év is. Isten megőrzött és meggazdagított, de TÖBB AZ ÉLET! Több a testi és anyagi biztonságnál.
Az élet feladat. Szolgálat. Ha már nem félünk és nem ragaszkodunk a világhoz, és a mit a világ nyújtani tud, akkor felszabadulunk arra, amiért vagyunk, lettünk, Isten gyermekei. Ez pedig kettő: 1. Vagyunk élő jelei annak, hogy várjuk a mi Megtartó Jézus Krisztusunkat – miközben a világ el van foglalva magával, mi várjuk Őt. Nap-nap után, és az eszkatonban (végül). Mint a szolgák Uruk kezére...
"Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre..." /Zsolt 123, 2/
Miközben élünk, dolgozunk – bármit – fél szemmel mindig figyeljük az Érkezőt. Úgy vagyunk a világban, mint a Jeruzsálem falát újjáépítő zsidók. Egyik kezünkben a vakolókanál, a másikban a harci kürt. A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezükkel, mellyel munkát végeztek, rakodtak, másik kezük pedig a fegyvert markolta.
Akik pedig építettek, azoknak fegyverük derekukra volt felkötve és így építettek; a trombitás pedig mellettem állt. /Nehemiás 4, 17-18./ Mi is foglalkozunk hűségesen a dolgainkkal, de tudjuk, hogy harcolnunk is kell. Jézus szerint nem magunkért, hanem másokért.
- Erről szól a szolga és a sáfár példája. A feladat: Kiadni az élelmet a maga idejében! A mennyei kenyeret, Jézust. Aki nélkül éhen hal az ember. Jézust kell szétosztani, szétosztanunk! Az élet kenyerét. Minden más tevékenység másodlagos. Mindenkinek a maga idejében, amikor csak tehetjük, amikor Isten elhozza az ő kairoszát (alkalmát). Csak Jézust! Nem teologizálást, nem okoskodást, nem papos felsőbbrendűséget – hanem segítséget. Jézus segítőknek rendelte az övéit a világba. Ebben kell megmaradni, ezt kell fáradhatatlanul tenni, mert ő velünk van a világ végezetéig. Ebben a munkában találjon, ha eljön, vagy ha eljön a végünk. Ebben vagyunk áldottak, és ebben leszünk áldássá mások számára is.
Csepel, 2017.dec. 31.
|