1%

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk2,8-11.

Jézus Krisztus egy adott történelmi korban, hétköznapi körülmények között született meg. Betlehemben, Jeruzsálem közelében. Lényegében ennyit akart közölni az evangélista. Nem akar szánalmat kelteni, nem értelmezi úgy a születés körülményeit, ahogy később a könnyeket vadászó karácsonyi romantika. Egyáltalán nem volt ritka abban az időben, hogy falusi emberek egy fedél alatt éltek az állataikkal. Mellesleg az sincs benne a Bibliában, hogy Jézus istállóban született volna. Csak annyi van, hogy édesanyja – jobb híján – egy jászolba fektette az újszülöttet. Ez aztán ismertető jegy is lett a pásztoroknak, akik – valószínűleg a késő tavaszi időben – a szabad ég alatt töltötték az éjszakát a nyájjal.

Lukács írásában nem a körülmények a hangsúlyosak, hanem az üzenet, amit az angyal mond. Nem jó, hogy karácsonykor felborul ez a dolog és mindenki az istállóval, báránykákkal, meg a pásztorokkal van elfoglalva. Annyira kiszínesedett a történet az idők folyamán, hogy elvonja a figyelmet arról akiről igazából szól. Az Úr Krisztusról. Nem véletlenül nevezi őt az evangélista így és nem úgy, hogy Jézuska. Nincs gügyögés, hanem egy nagyon erős üzenet, amit az Örökkévaló, Mindenható Isten küld az embereknek.

Mi ez az üzenet? Kiről szól, és kicsoda ő nekünk?

Az első kérdésre az a válasz, hogy: Ne féljetek! - Miért? Félni kell talán? Igen. Az ember az édenkerti bűn óta fél Istentől. Rossz a lelkiismerete. Ezért rejtőzködik az ember minden módon. Elbújik a tudomány, a filozófia és a vallás bástyái mögé, csak ne kelljen Vele szemtől szembe állni. Ezért olyan megrendítő, amikor Isten mégiscsak megjelenik és az ember kénytelen oda állni elébe. A történetben az angyal megjelenése ez a pillanat, Ő az Isten fénye. Azt mondja ne féljetek! Nem számonkérni akar az Isten, hanem ajándékot készített, aminek örülni fogtok.

Ez az Ajándék pedig egy újszülött, aki nemrég jött a világra. Olyan szépen fejezi ki a mi magyar nyelvünk, hogy “a világra jött”. Ezzel rejtetten utal arra, hogy az élet nem innen jön a materiális világból, hanem valahonnan máshonnan származik. Istentől.

Jézusról szól az üzenet és azt mondja, hogy ő Úr és Krisztus. Ezeket a kifejezéseket az eredeti bibliai nyelven csak Istenre illetve isteni jogon uralkodóra használták. Akik tehát hallották, azok úgy érthették, hogy Isten született, jött a világra és nincs is messze tőlük.

Ez pedig nagy öröm. Szemmel lehet látni, meg lehet érinteni, lehet hozzá beszélni és ha felnő lehet majd tőle kérdezni olyan dolgokról, amiket nem tudunk. Vele új fordulatot vesz az emberiség története. Összeköttetésbe kerül az ember a mennyei dolgokkal, amiktől egykor elszakította magát és annyi szenvedést zúdított a világra és magára, és felidézte a halált. Aki tehát megszületett; Úr és Krisztus. Hatalmas, erős Isten, aki összeköti a mennyet a földdel. Hát ennek tényleg lehet örülni! Kellene is örülni. Ma is. A kérdés az, hogy ilyen csodálkozó figyelemmel fordulunk-e a mi Urunk felé, akiről az angyal szava visszhangzik, amíg világ a világ.

Csepel, 2022. december 25.