1%

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Te miért ítéled el testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek. Róma 14,7kk.

Az Úréi vagyunk! Ez a jó hír nem vonatkozik mindenkire. Csak azokra, akik Jézust megváltójuknak és uruknak elismerték, Szent szellemét befogadták, neki élnek, nem önmaguknak. A gyülekezet tagjaira vonatkozik tehát, hogy nem vagyunk a halálé, nem vagyunk a sátáné. Jézus megvett minket vére árán. Örülönk annak, hogy az övéi lettünk. Ez személyes döntést is kíván az ember részéről. Elfogadjuk ajándékát, hogy az övéi lehetünk, Ő is elfogad minket kegyelméből. Minden javában részesülünk. Ő gondoskodik rólunk. Megadja mindazt, ami javunkra válik ebben az életben. Figyel szívünk rezdüléseire, ismeri gondolatainkat. Mivel neki élünk, uralmát elismerjük, mindenkor magasztaljuk. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. Rm 8, 38.39.

Ha így van, akkor nem lehet bennünk ítélkezés, mert egyrészt nincs mivel dicsekedjünk, másrészt minden ember reménybeli testvérünk, hiszen ha befogadja Krisztust, akkor már nem idegen. Ez határozza meg a kapcsolatainkat! Jézus azt mondja, hogy hagyjuk el az ítélkezést. Teljesen. Mindenki magáért felel Isten előtt. Amikor egymást ítéljük, Isten helyébe lépünk? Majd Isten ítél, ha eljön az ideje. Hogy minek alapján? Ha a szívünk gondolatai, szándékai és cselekedeteink alapján, akkor ki állhat meg az ítéletben? Az a bizonyosságunk, hogy nem ránk, hanem Krisztusra tekint majd az ítéletben. Ő vállalt kezességet értünk. Ezért nem félünk. Jézus nem a múlt, hanem örök jelen, sőt jövő. Neki halunk meg. Akárhogy is telt földi életünk, akármennyi kudarc, hiábavalóság, bűn terhelné is, ha rá tekintünk, akkor lehet, van reménységünk.

Csepel, 2021. nov. 14.