1%

És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk: Ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal! És így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, bizodalmunk van Istenhez. 1Jn 3,18-21.

Miért beszél János a szeretetről annyit? A bűn lényegében szeretet-lenség. Ézsaiásnál olvassuk: “A ti bűneitek választanak el benneteket Istenetektől.” A bűn tehát elválaszt Istentől, de nem csak tőle. Ellehetetleníti a szeretetet. Elválaszt a másik embertől, elválaszt igazi önmagunktól is és meghasonlást idéz elő az emberben. Egyfajta hasadást. Ahogy Pál írja a rómaiakhoz: Tisztában vagyok azzal, hogy mi a jó, de mégis a rosszat teszem.

A bűn következménye a szeretet-nélküliség: háború, szegénység, betegség, igazságtalanság, bántás, minden, amit egyébként az ember Istenre akar hárítani, már ha egyáltalán feltételezi, hogy létezik. Milyen jellemző jellemtelensége az embernek, hogy a saját elhibázott útjáért Istent okolja. Tanulságos, hogy éppen a keresztény világ termette meg ezt a gondolatot. Nem véletlen, mert itt hívogatunk megtérésre. A megtérni nem akaró ember pedig, mivel áldani nem tudja Istent, hát átkozza. Ide süllyedtünk. Vádol minket a szív, de elhallgattatjuk. Beszéd sok van Istenről, de kevesen keresik őt igazán. A bűn oly mértékben eltakarja őt előlünk, hogy úgy élünk, mintha nem is létezne.

Pedig ugyancsak Ézsaiásnál azt is olvassuk: “Keressétek az Urat!” Ezek szerint Isten nem zárkózik el az ember elől. Van megoldás a bűnre és a bűn következményére. Megoldás, de nem az, amit az ember gondol. Az emberiség évezredek óta abban a tévhitben él, hogy ha el tudja kerülni, meg tudja akadályozni a bűnt és annak következményit is elkerülheti. Erre valók a törvények. Az emberek sok törvényt hoztak, amitől azonban semmivel sem lett jobb az élet. Nem is lehet, mert a bűn megoldása nem a törvényekben van, hanem a bűnbocsánatban. Abban a bűnbocsánatban, amit Istentől kaphatunk és senki mástól. Az ember adhat felmentést önmagának hibái alól, de az nem bűnbocsánat. Istenről mondja a zsoltár: “Nálad a bocsánat, azért félnek téged.”

Azt is olvassuk, hogy: “Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.” Valakinek meg kell fizetni. Semmit sem adnak ingyen. Az emberiség a bűn csapdájában vergődik. Szüksége van arra, aki kiszabadítja. Jézus az. Azért ő, mert Isten Fiaként ő fizetett meg a bűnért a kereszten. Ő ad bocsánatot, annak, aki segítségül hívja. Minden ember előtt ott van ez a lehetőség. Megszüntetni a hasadást, visszatérni Istenhez, bűnbocsánat által. - Ahogy János apostol írja: “Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez.” De csak a bocsánatot nyert szívnek van bizalma Istenhez. A bocsánatban nem részesült szív csak vádaskodni tud. Vádolja Istent, embertársát és önnnön magát is. Ördögi kör ez. A bűnbocsánat azonban felold(ozás). A feloldozott ember nincs már elválasztva Istentől. Gyermekeként kérhet az Úrtól bármit és meg is kapja, mert az ő akarata szerint cselekszik. “Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak (nevében), és szeressük egymást”.

Csepel, 2022. október 16.