|
Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait...
Annakokáért megvan a sabbathja az Isten népének, mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba! Senki hitetlenségbe ne essék, bár az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek töprengéseit. És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. Zsid 4, 9-13.
Videó
Jelentős energiát fordítunk arra, hogy személyiségünk bizonyos jegyeit, egyes tetteinket, igazi énünket elrejtsük mások elől. “Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép és mindenkire sok szerep vár életében.” (W. Shakespeare) Igazából eléggé kimerülünk ebben a szerepjátékban, mégsem tudjuk abbahagyni, mert igyekszünk valamilyen jó képet vetíteni magunkról, hogy mások elfogadjanak. Szokták ugyan mondani, hogy légy önmagad, de ha valóban önmagát adja az ember, az a többiek számára többnyire elviselhetetlen. Meg lehet-e szabadulni az alakoskodástól, maszkoktól, vagy az egész élet egy nagy farsang, amin hol nevetünk, hol sírunk, szerepünknek megfelelően? Kilépni segít az az igazság, amit igénk állít: Isten előtt mindenki leplezetlen. Pedig mi Isten előtt is szerepeket akarunk játszani. Leginkább a hívő, kegyes szerepét, a jóság és igazságosság palástjában. Az Isten előtti szerepjátszás a keresztények nagy kísértése, mint volt egykor a farizeusoké is, amit Jézus olyan keményen ostorozott. Nyugtalanító, hogy Isten ismeri a szívünket, gondolatainkat, vágyainkat, indulatainkat, hallja ki nem mondott szavainkat, látja minden döntésünket és azok motivációját is. Ezért fontos megértenünk, hogy mit jelent bemenni a nyugalomba, mi az Isten népének sabbathja? Nem más az, mint felhagyni az Isten előtti színjátékkal. Nem mutatni magunkat másnak, mint, amilyenek vagyunk: bűnösöknek. Ezt persze csak akkor tudjuk megtenni, ha komolyan vesszük a kereszt üzenetét. Krisztus meghalt értünk. Váltsága azt jelenti, hogy Isten nem megvetéssel és elutasítóan néz ránk, hanem elfogadó szeretettel. Akármilyenek is vagyunk. Jézus váltsága az, ami ránk borul és elfedezi minden gyalázatunkat. Anélkül nem marad számunkra más, mint a reménytelen és kimerítő alakoskodás az Isten előtt. Azért nem rossz hír az, hogy mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk! Mert bár így van, még mindig élünk. Sőt még az örökkévalóságra is van ígéretünk – de csak Jézusért.
Csepel, 2021. febr. 7.
|
