|
De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad...
Jelenések 2,1-5.
De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad...
A Jelenések könyve az újszövetség egyetlen prófétai könyve. Benne a megdicsőült Krisztus szól az anyaszentegyházhoz apostolán, Jánoson keresztül. Bár vannak a könyvnek nehezen értelmezhető részei, de a hét kisázsiai gyülekezetnek szóló intés és biztatás könnyen felfogható. Az efezusi közösséghez és vezetőjéhez szóló szavak bennünket is megszólítanak.
Jézus a lelkesedést, a “tüzet”, a forró szeretetet hiányolja az efezusiakban és vezetőjükben. Az emberi kapcsolatok is meghidegülhetnek. A forró szerelem is közönnyé hamvadhat az évek múlásával. A Jézussal kötött szövetség is megereszkedhet. A szolgálat terhes kötelességgé válhat. Az emberek üdvössége helyett a hétköznapok gondja töltheti be a szívünket. A Krisztusról való tanúságtétel helyett az önféltés és a biztonságra törekvés kerül az élet középpontjába. Kívülről szemlélve talán nincs semmi baj, de mégis van. Úgy, mint ahogy egy házasság is kifelé mutathat rendezettséget, de belül már nélkülözi az igazi melegséget és meghittséget. Jézus arra inti az efezusiakat, hogy vizsgálják meg magukat és térjenek meg, térjenek vissza az igaz szeretethez Jézus, és a gyülekezet környezetében élő emberek iránt. Ha ezt nem teszik, akkor értelmetlenné válik az életük. Már nem hintenek fényt maguk körül, ezért Jézus kimozdítja, feldönti “gyertyatartójukat”, azaz leszámol velük. Komoly fenyegetés, de mellette ott az ígéret is. Ha visszaemlékeznek korábbi elköteleződésükre és újraélesztik küldetésük tüzét, akkor csodálatos jutalomban lesz részük: a megdicsőült Krisztus az élet fájának gyümölcséből ad nekik, mely túl a világon az Isten Paradicsomának közepette van. Nincs hát még veszve minden. Van visszaút ahhoz az első szeretethez. Ha nem lenne, akkor Jézus nem kecsegtetné a gyülekezetet és vezetőjét. A kérdés, hogy bűnnek vallják-e annak a forró szeretetnek a kihűlését, vagy belenyugszanak és fölmentik magukat. A megtérés első lépése mindig az, hogy bűnnek lássuk a bűnt és ne magyarázzuk, amivé lettünk, hanem kérjük az Úr újjáteremtő kegyelmét. - Az ő népe “szent papság” vagy megízetlenült só. Vagy-vagy!
Csepel, 2018. dec. 2
|
