1%

Nincs különbség zsidók és nem zsidók között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő nagylelkű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik”. Csakhogy nem mindenki vette szívére az örömhírt, Ézsaiás is mondja: „Uram, ki hitte el, amit tőlünk hallott?” A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus igéje által. Rm 10, 11-13. 16-17.

A kereszténység 2000 éve hirdeti a Krisztust, mégsem hisz mindenki. Sőt! Csak kevesen hisznek. „Ki hitte el, amit tőlünk hallott?” - És miért hitte el, ha elhitte? A hit hallásból van – de hát sokan hallották, aztán mégsem hittek.

A hit -némelyek szerint – csak hinni akarás. Azt hiszem el, amit el szeretnék hinni, ami megegyezik a vágyaimmal, céljaimmal. Vagy ami megoldást jelenthet a megold(hat)atlan élethelyzetekre. Például a halálra. Azzal nem tudok mit kezdeni, ezért elhiszem, hogy van feltámadás. Hasonlóan a fejre állt világban nem tudok életszerű alternatívát kínálni az emberiségnek, ezért elhiszem, hogy Jézus Krisztus egyszer majd visszajön, és mindent helyreállít. Ugyanígy nem tudok mit kezdeni a szívemben lakó haraggal, vággyal, közönnyel, meghasonlással – egy szóval a szeretetlenséggel – és ezért hiszem, hogy Jézus mindezt felülírja, megbocsátja, sőt engesztelést szerez, így nem kell folyamatosan rossz lelkiismerettel élnem.

Tényleg ennyi volna a hit? Pusztán hinni akarása annak, aminek gyötrő hiányát érezzük?

Az ember oldaláról igen. De közelítsünk óvatosabban ehhez a kérdéshez! Hátha valami más a hit, legalábbis a keresztyén hit. Induljunk ki a tapasztalatból! Valaki hallgatja, akár évtizedeken keresztül a prédikációt, vagy olvassa a Bibliát, de semmi sem történik. Aztán egyszer csak megszólal az Isten. Szól az emberhez egészen személyesen, jobbára egy igén keresztül, és akkor felébred a Hit. A hit nem az ember lelki mozdulása Isten felé, hanem Isten mozdulása egy-egy ember felé, akinek kinyílik a szeme egy új távlatra. Már nem valamit hisz, ami a hiánya, hanem átéli Isten valóságosságát, őt magát. És benne persze ott van a feltámadás, az új teremtés, meg a kegyelem is, de ezeknél is fontosabb Ő maga. A megszólító Isten. Látunk erre számtalan példát a Bibliában, Noétól, Ábrahámon keresztül egészen a Saulból lett Pál apostolig, de a sor valószínűleg folytatható a mai napig. Te is úgy nyerted el a hitet, hogy Isten megszólított?

Csepel, 2022. június 19.