Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben…
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben… Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon... II. Tim 4, 2. 7-8. (Károli fordítás)
Τὸν καλὸν ἀγῶνα ἠγώνισμαι – a jó harcot megharcoltam...Van jó meg rossz harc. Keresztyén szempontból jó, ha valakiért harcolok. Igével, imádsággal. Rossz, ha valaki ellen. Fegyverrel, szóval, ravaszsággal. Más: Jó, ha valami ellen harcolok: kísértés, fáradtság, közöny, csüggedés stb. Keresztyénként az Ádámtól örökölt bűnös természet ellen. Mindennel, ami szemben áll a hittel, az Istenben vetett bizalommal, mely Krisztusra alapoz.
“Tusakodjatok a hitért, mely egykor a szenteknek adatott!” Jud 1,3/b
Azaz: Szálljatok szembe az ádámi természettel, mely felmondta a hitet, a bizalmat Teremtője iránt.
Nem jó, ha valamiért harcolok: elismerés, hatalom, vagyon, csodálat, megbecsülés, tekintély stb. Jézus mondja, hogy ezekért nem kell harcolni. Keressétek először Isten országát és mindazok amik az élethez amúgy kellenek, megadatnak nektek. “Az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél…” Ézs 49, 4/b
A világ harcolhat a maga módján. Jó célokért is harcolhat rossz eszközökkel. A cél szentesíti az eszközt? Aligha! A mi harcunk fegyverei nem testiek. II. Kor 10,4. Nem a saját hatékonyságunkban bízunk, hanem abban, hogy Isten Igéje élő és ható Zsid 4,12. Nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi, amit Isten akar: Ézs 55, 11. Ezért legfőbb parancs: κήρυξον τὸν λόγον – Hirdesd az Igét! Jézus Krisztust, a testté lett Igét! Ő valóságos Isten! Ő az Úr! Ezt kell hirdetni. Mindeneknek és mindenekkel szemben. Akár kíváncsiak rá, akár nem. Akár veszélyes, akár veszélytelen. Akkor is, ha már hallották és akkor még inkább, ha még nem.
Pál élete – emberi mértékkel mérve – kudarc volt. Nincstelenül halt meg, igaztalanul ítélték halálra, utolsó védekezésekor senki nem volt vele – családja nem volt, barátai elhagyták vagy elhagyni kényszerültek. Ő mégis a győzelem babérkoszorúját látja maga előtt. Nem a halálra készül, hanem a találkozásra Urával. Boldog. Miért? Mert nem futott hiába. Bárcsak elmondhatnánk ezt magunkról az esztendő alkonyán és még inkább az élet alkonyán.
Csepel, 2018. dec. 30.
|