|
I. Korinthus 10, 1-12.
I. Korinthus 10, 1-12.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
Ezek pedig példáink lettek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, miképpen azok kívántak.
Nemcsak az elindulás és a részvétel, hanem a célba érés is fontos. Kísértés lehet, hogy az ember menet közben föladja – a hitet. Életünk során gyakran ugyanazokat a hibákat vétjük. Visszaeső bűnösök vagyunk. Nem csak egyénileg, hanem közösségben is. Isten népének intő példája a zsidók pusztai vándorlása. A mi pusztaságunk nem a Sinai, hanem a világ. Célunk nem az Ígéret Földje, hanem az Öröklét Istennel. Utazás Jézus Krisztussal, aki a célba érkezés garanciája. Igazából senki sem ment be akkor, csak Józsué és Kaleb – mert ők hittek. Nem voltak különbek a többinél, de hittek. A hit nem az út végigjárására tesz alkalmassá, hanem az Istennel való közösségre. Amúgy Ő az, aki megtart. Különös, műveltető formában van ez az ige: elhullottak... Nem jól adható vissza magyarul, de inkább úgy kellene mondani elhullattattak. Mintha valaki a kosarában gyümölcsöt vinne hosszú útra, de időközben a romlottakat mindig ki kellene dobni... Isten kosarában vagyunk, aki megtart, vagy nem... Jézus is hangsúlyt tesz erre: Aki hisz, az üdvözül, aki pedig nem hisz elkárhozik. Szokták mondani, hogy a hit Isten ajándéka. Nagyon helyes. Ugyanakkor az ajándékra vigyázni kell. Mennyire bosszantó, amikor gyermekeink a nekik vett ajándékot mindjárt tönkreteszik. A hit tehát ajándék az Örökkévalótól az örökkévalóságra. Jézus imádkozik Péterért, hogy el ne fogyatkozzék a hite. Pál pedig így ír: A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által. (II. Tim 1,14.)
Csepel, 2017. aug. 13.
|
