|
Azt kérdezte Jézustól valaki: Uram, kevesen fognak üdvözülni...
Azt kérdezte Jézustól valaki: Uram, kevesen fognak üdvözülni? Ő így felelt: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom nektek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek Mikor pedig a gazda felkel és bezárja az ajtót, és kezdtek kívül állni és az ajtót zörgetni: Uram! Uram! nyisd meg; és ő így felel: Nem ismerlek titeket,tudom honnét valók vagytok ti. Látjátok majd Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
Lk 13,22 kk.
A ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját előttetek, hogy meg nem hallgatott. Ézs 59,2. - olvassuk Ézsaiásnál. Könnyű azonban félreérteni ezt. Nem a bűn választ el Istentől, mert az mindig és mindenki életében jelen van valamilyen formában. Nincs, aki ne vétkezne. Ami elválaszt az a bűn következménye. A rossz lelkiismeret, az önvád. De nem csak az, hanem a vádoló gonosz szellem, a Sátán hangja, aki bizonytalanságba akar taszítani Isten szeretetét illetően. Akkor is képes ezt tenni, ha valaki nem hisz a létezésében. A bűn jelen van és az ember tudat alatt is tudja, hogy ez nem jó. Isten bűnt gyűlölő Isten. Mintha lenne bennünk egy láthatatlan bíró, aki elítél.
Isten kegyelmének ajtaja szélesre van tárva az emberek előtt. Jézus Krisztus a világ megváltója. Ő tárta szélesre ezt az ajtót. Nincs senki kizárva. Miért lett mégis szorossá ez az ajtó a zsidók számára és miért lesz szorossá sokak számára? Ha Isten kegyelme teljes és világra szóló, mi gátolja a bejutást az ő országába?
Az, hogy az ember úgy véli, meg tud felelni Istennek, ha részben vagy egészben betartja a törvényeit. Ezek lényegében a szívbe írt törvények. Ne lopj, ne ölj, ne törj házasságot, ne hazudj , tiszteld Istent, imádkozz, stb.! A zsidók is így gondolták. Az egyházak is ezt tanítják sokszor, tévesen, moralizálva. Csakhogy ezen az úton nem lehet Istenhez jutni. A szoros kapu nem azért szoros, mert a vétek nem fér át rajta, hanem azért, mert az ember önigazsága nem fér át rajta. Az önigazságához ragaszkodó ember - bármilyen mértékben igyekszik is megfelelni az Isten vagy maga szabta morálnak – nem mehet be az Isten országába, mert a kegyelmet nem tudja elfogadni. Egyszer mondtam valakinek: Isten megbocsát. Ő azt mondta: Persze, ez a dolga. Csakhogy az ember nem tud megbocsátani. Sem önmagának a hibáiért, sem Istennek a sorsáért, életéért és haláláért. Itt a bökkenő. Ez lehetetlenné teszi a hitet, a gyermeki bizalmat az Atya iránt. Aki pedig nem hisz, elkárhozik – mondja Jézus. Vagy a tökéletes kegyelmet választjuk, Jézust, vagy a tökéletlen megfelelést. Első esetben magunk mögött hagyunk minden önsajnálatot, mentegetőzést, vélt vagy valós érdemet és sérelmet. Elmerülünk Isten kegyelmében.
Második esetben “kívül maradunk” és az örök lehetetlenséggel próbálkozunk.
Kiket “ismer” (meg sajátjaként) Isten az ítélet napján? Azokat, akik önigazságuk helyett Jézust választották teljes odaadással. Jézus pedig magához ölelte őket, mint jó pásztor az elveszett bárányt. Másképp nem lehet. Ritkán vagyunk erre készek. Azért a sürgetés: Igyekezzetek!
Csepel, 2021. aug. 29.
|
