Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok...
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok, ami a Törvényben ezeknél fontosabb: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. Mt 23,23-24.
Jézus, kora legvallásosabb embereit támadja ezekkel a szavakkal. Mire jó a vallás? Van egy kultusz és van egy életvitel. Amikor a kultusz elszakad az életviteltől, akor gyakorlatilag megszűnik a vallás értelme. Mert mi az?
Igazodás Istenhez, igazodás a másik emberhez és helyes viszonyulás önmagunkhoz.
Az Istenhez való igazodásban a legfontosabb dolgokra kell koncentrálni. Ilyen az igazság szeretete, az, hogy hiszek Istennek, és másnak nem hiszek. Amit ő mond, annak alapján ítélem meg a dolgokat és engedem, hogy Isten igazsága engem is átvilágítson.
Az emberekhez való igazodásban legfontosabb az irgalmasság. Modern szóval úgy mondhatnánk: empátia. Együttérzés. Ez minden emberi kapcsolatra kivetíthető.
A helyes viszonyulás önmagunkhoz az önismeretből fakad. Ki vagyok én? Mik a gyengeségeim? Mik az erősségeim? “Légy hű magadhoz, így, mint napra éj, következik, hogy ál máshoz se lész.” (Shakespeare: Hamlet, dán királyfi I. felvonás, III. Szín) Azaz; ha tudjuk kik vagyunk másokat nem fogunk megtéveszteni.
Nekünk szabad erről még úgy is gondolkodni, hogy Isten gyermekei vagyunk, ha a szent Lélek lakik bennünk, mert akiket Isten lelke vezérel, azok Istennek fiai, lányai. Ha ehhez a méltósághoz tartjuk magunkat, akkor Jézus Krisztus testének tagjaiként élhetünk. Így nem válik majd ketté életünkben a vallás és az életforma.
Az egyházat érő kritika mindig abból a farizeusi magatartásból táplálkozott, amit Jézus ostoroz.
Csepel, 2022. febr. 27.
|