Nagycsütörtök
Nagycsütörtök
Péter azt mondta: Az én lábamat nem mosod meg soha! Jézus így felelt: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. János 13, 8.
Az utolsó vacsora szép jelenete, amikor Jézus megmossa tanítványai lábát. A történet üzenete világos: mindenki rászorul a másikra, a tanítványok tartoznak egymásnak az odaadó, segítő szolgálattal, akkor is, ha az fáradsággal, megaláztatással jár. A lábak megmosása a rabszolgák feladata volt. A tanítványoknak azonban nem kényszerből, hanem mesterük példája alapján, szeretetből kell ezt gyakorolniuk. Nem jelképesen, ahogy a pápa teszi egyszer egy évben, hanem az élet valóságában, gyakran. Nem olyan vidító kimosni valakit a mocsokból, ami rátapadt az élet útjain. Nem vidító, de szükséges, hiszen csak az időről időre megtisztulással tudunk emberként továbbmenni.
Jézus az első, aki ezt megteszi. Ma is. Jézus az, aki nem undorodik attól, ami beszennyez minket. Jó ezt az eszünkbe vésni. Így élni. Kegyelemből, kegyelemben. Ha erről megfeledkeznénk embertelen emberekké válnánk. Aztán jöhetnek barátok, házastárs, egy idegen, aki együttérez velünk, egy nővér a kórházban, egy orvos, egy tanár az iskolában – bárki, aki vállalja ezt a hálásnak épp nem mondható szerepet az életünkben.
Jézus hű szeretete minket is arra ösztönöz, hogy amit ő láthatatlanul megtesz napról napra velünk, azt mi látható módon megtegyük másokkal. Jó szóval, tapintattal, megértéssel, megbocsátással és ha kell fizikailag is ellássuk a lelki vagy testi sérüléseket. Senkitől és semmitől nem undorodva.
Van azonban ennek egy másik oldala is, amire Péter magatartása mutat rá a történetben: a szeretet és irgalom elfogadása. Segítő módon, ítélkezés nélkül jelen lenni mások életében nem knnyű, de az elfogadás sem könnyű. Részben a büszkeségünk miatt, ami nem engedi beismerni mennyire rászorulunk az élet-ápolásra, részben a szégyen miatt, amit afelett érzünk, hogy nem tartottuk tisztán magunkat. Mégis – emberek között – ez a kölcsönös, mindent megérteni akaró szeretet teremthet olyan környezetet, amiben érdemes élni. Ez a boldogság és boldogítás egyetlen alternatívája ezen a megzakkant világon. Ezért lesz Jézus életének utolsó, iránymutató cselekedetévé a lábak megmosása.
Megtenni és elfogadni a szeretet cselekedeteit olyan hidat épít az emberek között, ami teherbíró és mély kapcsolódás. Olyan, amire mindenkinek elemi szüksége van. Ez a kapcsolódás az életünk titka. Enélkül minden kihűl, szétesik, értelmetlenné válik.
Csepel, 2021. ápr. 1.
|