1%

Jézus pedig előszólítván tanítványait, azt mondta: Tudjátok, hogy a népeken uraik hatalmaskodnak, de ne így legyen közöttetek; hanem aki nagy, legyen a szolgátok! Az embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Mt 20,25-28.

Fontos megértenünk, hogy Jézus szavai a tanítványi körre, ha úgy tetszik az egyházra, a hívők közösségére vonatkoznak. Egy olyan belső rendet tanácsol, aminek követésére sajátmaga adja a példát. Nem arról van tehát szó, hogy bárhol, bármikor, bárkinek legyünk a szolgái. Ez nem is volna helyes és emberi méltóságunkat veszítenénk el, ha így tennénk. A gyülekezet közösségében azonban a készséges szolgálat váltja fel az egyébként természetesnek tartott hierarchiát. Sőt, minél több talentummal rendelkezik valaki, annál többeknek kell szolgálnia. Vonatkozik ez a szellemi, lelki és anyagi dolgokra egyaránt. Nincs helye gőgnek ott, ahol a Szent Szellem erejéről van szó – ahogy Pál írja: Mid van, amit nem kaptál volna? Ugyancsak helytelen volna, ha lelki dolgokban a segítséget, amit nyújtani tudunk a saját érdemünknek tulajdonítanánk. Minden egyes esetben nyilvánvaló, hogy nem lehet klisékkel dolgozni, mert minden ember más és nagy figyelmet érdemel az ő személyes sorsa. Megértéssel, együttérzéssel helyes irányba terelhetjük gondolatait, ehhez azonban teljes odaadásunkra szükség van. Míg az első esetben a Szent Szellemnek adjuk oda magunkat, e második esetben embertársunknak, akinek osztozunk fájdalmában és örömében. Végül a harmadik esetben abból adunk, amiből nekünk fölöslegünk van. Úgy, hogy elkerüljük azt a helyzetet, hogy nekünk könnyebbségünk legyen, a másiknak meg szüksége. Amit kaptunk, azt Istentől kaptuk, még ha emberek közvetítésével is. Úgy vagyunk tehát mint a példázatbeli szolgák. Van aki tízet, van aki ötöt, és van aki egyet kapott a talentumokból, de mindenkinek feldata, hogy kamatoztassa a rábízottat. Ezt pedig a gyülekezetben, a szolgálatban lehet leginkább. Az egyházban nincs demokrácia, csak teokrácia. Mindenki Istennek szolgál, ha ez a felebarát szolgálatát jelenti is. Sőt igazából Jézus szolgál mindenkinek – esetleg személyünkön keresztül. Ezért senki sem áll a másik fölött. Ha úgy véli, hogy a másik lejjebb van nála, akkor segítse föl. Egymást magatoknál különbnek tartsátok! Milyen nehéz ezt megélni a gyakorlatban! Atyai jóbarátom, idős lelkész mondta: Én mindenkitől tudok tanulni. Én – fiatalon – elszégyelltem magam, mert arra gondoltam, hogy én meg senkitől sem akarok.

Amiről Jézus beszél, az elhatározás kérdése is. Hogyan tekintek a körülöttem élőkre, a gyülekezet tagjaira, a szolgatársakra? Fölébük akarok helyezkedni, vagy meg tudom hajtani magam előttük? Fel tudom-e fedezni mindenkiben azt az értéket, ami, aki tulajdonképpen ő maga?

Csepel, 2021. febr. 28.