Keresztelő János: Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálam, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó...
Keresztelő János: Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálam, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Szórólapát van a kezében, és megtisztítja szérűjét. Gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. Mt 3, 11.12.
Arról szeretnék ma beszélni, hogy az ember mennyire félreértheti Istent. Még akkor is, ha szolgálatában áll. Keresztelő Jánosnak Istentől kapott küldetése volt. Ő volt a Messiás útkészítője. Akik azonban Istent szolgálják – még ha teljes odaadással teszik is ezt – nem tudják, hogy miképpen lesznek Isten eszközei és nem látnak bele Isten terveibe. Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál. Ézs 55,9 Keresztelő tudta, hogy Jézus a Messiás, de nem tudta, hogy miképpen lesz az. Pont az ellenkezőjét hitte és hirdette annak, amit Isten végül cselekedett. Nem szerencsés, ha az ember érteni akarja Istent és tudni véli, hogy ő mit gondol, akar és tesz. Az az Isten, akit érteni lehet, nem Isten. (W. S. Maugham) Az egyház, a papság vagy mostanában a magukat pásztornak nevezők, gyakran próbálják elhitetni, hogy mintegy belelátnak Isten fejébe, de ez egyszerűen nem igaz. Egyéni életek alakulása, egészség vagy betegség, boldogság vagy nyomorúság, öröm vagy szenvedés – minderre titok fátyla borul. Isten elrejti magát a kíváncsi ember elől. Ha valaki mégis arra vetemedne, hogy értelmezze és magyarázza tetteit – akár a megváltás jézusi csodáját – az könnyen lőhet akkora bakot, mint keresztelő János. Így van ez a világeseményekkel is. Háborúk, járványok, hatalmak felemelkedése vagy bukása mögött feltételezhetünk mozgató erőket, de jobb, ha nem keverjük Istent a dologba, mert nem tudjuk, hogy az, amit tervez hogyan bontakozik majd ki. Az ellenkezőjét állítani – ha nem is ördögi – de nagyon emberi dolog.
Lehet azonban hinni. Nem vakhittel, de mégis szinte vakon Abban, aki magát mindnyájunkért odaadta. Bizalom! Nem abban, hogy jobbra vagy balra fordulnak a dolgok, hanem Abban, aki szeretett minket egészen a kereszthalálig. Ő mondta: Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? És egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. Lk 12,6. Mi lesz? – kérdi a rettegő világ. Mi lesz velem? – kérdi a bajba jutott, reményvesztett ember. Nos, sem ezt, sem azt nem tudhatjuk. Nem azért bízunk, amit tapasztalunk, hanem annak ellenére. A Benne való bizalom pedig nem fog megszégyenülni. Hogy közben kételkedünk? Hát ez is emberi dolog. Keresztelőnek is támadtak kétségei. De a kétely olyan, mint a felhő. Majd tovaszáll, ha a Lélek szele ráfúj. A feltétlen bizalom eloszlatja a kételyt.
Csepel, 2020. júl. 19.
|