Lukács 4, 24-28
Mondta pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában. És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt; Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz. És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán. És beteltek mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. Lukács 4, 24-28.
Jézus arról beszél a názáreti zsinagógában, hogy amikor a választott nép nem akarta meghallgatni Istent, akkor Ő – már az ószövetségi időben is – a népekhez fordult. Ennek két látványos története: Illés és a sareptai asszony, Elizeus és Naámán.
Előfordul, hogy éppen azok a legfigyelmetlenebbek, akik rendszeresen találkoznak az Isten szavával. Éppen azok a legkevésbé engedelmesek, akik látták csodáit, vagy örökösei az ígéreteknek. Azért van ez így, mert Isten szavát meghallani, annak engedelmeskedni, az ígéretekre hittel támaszkodni emberi igyekezettel nem lehet. Kegyelem ez, melyet a Szent Lélek által kaphat az ember. Isten választja ki azokat, akik hallgatnak szavára, öröklik ígéreteit.
Sem születés, sem egyház tagság, sem vallásos igyekezet nem jogosít fel erre. Názáretben, az istentiszteleten hangzik az ige, ott van a Messiás, ott van a választott népből összesereglett gyülekezet – még sincs öröm, ráismerés, követés, csak harag és hitetlenség. Miért?
Azon háborodnak fel, hogy az üdvösség kegyelemből van. Istenhez nem a mi, hanem az ő döntése alapján tartozunk. Ha nem kegyelmére bízzuk magunkat, akkor süketek maradunk igéjének hallására, vakok Üdvözítőnk látására és engedelmesség helyett szembe szegülünk Krisztusával. Ma is igaz ennek az igének a tanulsága. Minden kegyelemből van. A kiválasztás, a meghallás, az engedelmesség, a Jézussal járás és az üdvösség, az örökélet is. Nincs intézményes egyház. Nincs intézményesített üdvösség. A keresztyénség nem futószalagon gyártott örökélet. Ha Isten lehajol hozzám, akkor tudok fölemelkedni, ha Isten megszán, akkor fordul a gondolkodásom. Ha Isten feladatot bíz rám, akkor edződik az akaratom. Ha Isten keresztet tesz a vállamra, akkor tekintek az ég felé és leszek Krisztus követője. Egyébként nem. Egyébként csak képmutatás van. Erőlködés, színház.Ide kívánkozik a Pál által idézett ige: Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. Róma 9, 15. Sokan elcsüggednek ettől. Aki azonban nem, hanem belátja, magát meagalázza, az bízvást remélheti Isten kegyelmét.
Csepel, 2018. jún. 10.
|