|
2017. október 31.
2017. október 31.
Isten gyermekei a bűnre nem úgy tekintenek, mint az élet velejárójára, mint saját lényük részére. A Szent Szellem által ugyanis isteni természet részeseivé lettünk, ezért a bűn rajtunk nem uralkodhat. I. Jn 3, 9. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, mert akkor magunkat csaljuk meg. I. Jn 1,8. Ez a bűn azonban nem abból az életből fakad, amit Istentől kaptunk, hanem kívülről jön: ez megkörnyékező bűn. Azért talál rajtunk fogást, mert az Ádámtól örökölt természetünk egyetért vele. Ugyanakkor az Istentől kapott új élet bennünk legyőzi ezt a megkörnyékező bűnt. Vegyük komolyan, hogy a bűn mindig kívülről támad, a testi oldalról a szellemi felé és ezért mindig elutasítható. Csak akkor győz, ha harc nélkül megadjuk magunkat. Álljatok ellene a gonosznak, és elfut tőletek!
Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. (Zsid 12,1)
Vannak, sokan, akik előttünk jártak ebben a küzdelemben. Ilyenek voltak a Zsid 11-ben felsorolt hit-hősők, de ilyenek voltak a reformátorok is. Luther nem Róma ellen harcolt, hanem a megkörnyékező bűn ellen. Abból a biztos állásból vette fel a küzdelmet, amit, akit "erős vár"-nak nevezett. Hitte, hogy ő maga Krisztusban van. Krisztus pedig legyőzhetetlen. Amíg Benne bízunk, a gonosz erőt nem vehet rajtunk. Ez a hit adott erőt neki és ez ad erőt nekünk is. A hit, amelynek elkezdője és célba juttatója maga az Úr Jézus Krisztus. Ne feledd, Ő él benned! (Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus! Galata 2,20.) Ez a Krisztus, aki Lelke által bennünk él, egyben Isten trónjának jobbján ül. (Zsid 12,2) Övé minden hatalom, mennyen és földön. Keresztjén megfizetett értünk, övéi vagyunk örökre, nem a bűné és nem a Sátáné. Többé nem! Luther és a reformátorok ennek a szabadságnak a hirdetői, de egyben megélői is voltak. Ezért támadt rájuk a világ (a német-római császár) és a hamis egyház (a pápa és követői), és maga a Sátán, együttes erővel. Legyőzni azonban nem tudta őket, mert Krisztus a győztes.
Ez a küzdelem sosem ér véget itt a földön. Minden új nemzedéknek meg kell vívnia. A világ, a Sátán és a szorongató bűn voltaképpen nem minket támad, hanem Jézus Krisztust. Minden új harcban elbukik, mert arra van kárhoztatva. Bukásában azonban szeretne minél több embert is magával sodorni. Minden támadás, ami bennünket ér Krisztusra irányítsa a figyelmünket! Mondjuk: Lám, a Sátán megint a bennem élő Krisztus ellen dühöng. Legyőzni azonban nem tudja. Vö. "E világ minden ördöge, ha elnyelni akarna Minket meg nem rémítene, mirajtunk nincs hatalma..." Miért? Nem mintha magunktól, hanem Krisztusból nyerjük az erőt, aki a testté lett ige. Az Isten Igazsága. Ő dönti porba a Sátánt. Mert nem azt tekintjük igazságnak, amit a gonosz elénk tükröz a világban, hanem egyedül Isten igéjét és Igéjét (ami egy!) tartjuk igaznak. Ebben nem szabad engedni, elfáradni, lazítani. Luther is vallotta: Lelkiismeretem Isten igéjének foglya!
Azt látjuk, hogy a tanúskodás Krisztus mellett nem ritkán a tanúk életébe került. Nem véletlen, hogy mártír szavunk a görög martyria-ból ered, ami tanúskodást jelent. Jézus mondta: Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról mennyei Atyám előtt. De azt is mondta: Ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt mennyei Atyám előtt. (Mt 10,32-33.) - A Zsidókhoz írt levél célját tekintve bátorítás volt a vértanúságig való helytállásra. "Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban..." Zsid 12,4. Itt is a kívülről támadó bűn elleni harcról van szó. Arról az ellenségről amely gyakran ölt testet a hamis kereszténységben, a világi hatalom és tudomány megtévesztő fölényességében vagy megvesztegető hízelgésében. Gyakran emberi arcok és szándékok mögé rejtőzik. Ha a bátor ellenállás, kiállás kivész belőlünk, ha kiegyezünk a gonosszal egy "jobb" élet reményében, úgy egykor reformált egyházaink a tönk szélére jutnak. Krisztus lelkétől udvarias, kultúrprotestáns módon is el lehet szakadni. Ettől mentsen Isten! Kyrie eleison!
Csepel, 2017. október 31.
|
