Másnap látta János, hogy Jézus jön hozzá, és így szólt: Íme az Isten báránya, aki felemeli a világ bűneinek terhét.
Másnap látta János, hogy Jézus jön hozzá, és így szólt: Íme az Isten báránya, aki felemeli a világ bűneinek terhét. Jn 1, 29. (saját fordítás)
Jézus, magát a pészach-kor leölt báránnyal azonosítja. Azért hozza egy nappal előre, csütörtökre, a széder estét, mert tudja hogy éjszaka el fogják fogni. “Kívánva kívántam még elfogyasztani veletek ( a tanítványokkal) a pészach-i bárányt” – mondja. A vér általi új szövetség is, amit a vacsorán meghirdet, az áldozatra való utalás. Jézus, mintegy megrendezi a saját halálát, hogy az a pészach nagy ünnepe előtti napra, péntekre essen, amikor egyébként le kellett ölni a páskabárányt. Ezt tette utolsó jelként, amivel saját szerepére akart rámutatni. Így a zsidó hagyományba és ünnepi szokásba beágyazva kerül elénk a passió hetében az, amiről Keresztelő János itt jövendőt mond. Hogy hirtelen annak látja Jézust, ami: az Isten Bárányának, az nyilván nem a saját gondolataiból fakad. Mondja is, hogy nem (annak) ismerte őt. Nyilván ismerte, hiszen unokatestvérek voltak. De nem annak ismerte. Ez a reveláció Istentől van. Olyan, mint Péter vallástétele, akinek Jézus mondja: Nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én Mennyei Atyám. Ez esetben is kijelentésről van szó. Annak középpontjában pedig nem is a Bárány képe áll, ami mintegy felsejlik az események előre vetített képeként, hanem egy olyan szó, amit magyar nyelvünkön nehéz visszaadni és csak mélyebb összefüggésében lehet megérteni. Ezt Károli úgy fordítja, hogy “elveszi” a világ bűneit. Csak ez a szó nem azt jelenti, hogy elveszi, hanem hogy felemeli, (el)viszi. Ez ugyebár mást jelent. Ez a görög szó jelenti a keresztre feszítést is: “lógasd föl” azaz “feszítsd keresztre”. Ezt kiáltják Jézusra és az Apostolok cselekedeteiben Pálra.
Nem arról van tehát szó, hogy Jézus elveszi a világ bűneit, hanem inkább arról, hogy felemeli, hordozza, a kereszten (el)viseli a világ bűneit. Nem szűnnek meg tehát a bűnök a világban, sem a személyes életben, mint azt némely teológusok megtévesztően hirdetik, hanem elhordoztatnak az Isten Báránya által, aki így vére kiontásával megnyitja az élet forrását a bűnösök számára. Oda gyülekezhetünk, mint szomjazók, lélekben a kereszt alá, hogy tengernyi vétkünket a kegyelem tengere fogadja magába. Szokták mondani, hogy vesd Jézusra a bűneidet… Hát nem kell vetni, mert ő amúgy is magára vette. Az pedig egy illúzió csupán, hogy a bűnöket a földi életben levethetjük. Ha megszabadulunk az egyiktől, úrrá lesz rajtunk egy másik. Persze, ha bepiszkolódunk nem árt újra, meg újra megmosakodni. Gyónni, úrvacsorázni. Abban a vígasztaló tudatban, hogy ami volt és ami még előttünk van, azt egyaránt Jézus viseli, hogy minket agyon ne nyomjon a teher. Ez a megváltás.
Csepel, 2021. márc. 7.
|