Amikor Jerikó felé ment, az út mellett egy vak koldus ült, aki így kiáltott: Jézus! Dávidnak fia, könyörülj rajtam!
Amikor Jerikó felé ment, az út mellett egy vak koldus ült, aki így kiáltott: Jézus! Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Lukács 18, 38.
Figyeljünk ma egy alig észrevehető, de annál fontosabb részletére a történetnek! A vak koldus Jézust Dávid fiának – azaz Judeából származónak mondja. Többször is így szólítja meg. A zsidó nép által várva várt szabadító is Dávid utódaként élt a köztudatban. Honnan tudhatta ez a vak koldus Jerikó utcáján, hogy kicsoda Jézus? Csak annyit mondtak neki, hogy a názáreti megy el arra. Názáret nem Dávid háza, az a pogányok Galileája. A koldus ismerete nem emberektől, hanem Istentől származott. A Szent Lélek jelentette ki neki, hogy ki az a férfi, akit ugyan szemeivel nem látott, de szívével fölismert. – Hited téged megtartott. – mondja neki Jézus a gyógyulása után. Ez azonban nem elismerés, vagy dicséret, hanem annak a megállapítása, hogy volt hite, ami nélkül a gyógyulás sem történhetett volna meg. Olvassuk máshol Jézusról: Nem is tehetett ott sok csodát, hitetlenségük miatt… A Jézusba vetett hit azonban nem magától lesz, és nem is emberi erőfeszítés révén jutunk hozzá. A Jézusban való hit megadatik. Isteni ajándék, melyet a Szent Lélek plántál a szívbe. Emberi okoskodás nem vezet hitre, éppen ellenkezőleg. Amikor Jézus szenvedéséről beszél a tanítványoknak, azok nem értik szavait. Nem is lehet azt emberi ésszel megérteni, hogy aki mennynek-földnek parancsol, a vaknak szeme világát visszaadja, holtakat támaszt életre olyan nagy megaláztatásba és nyomorúságba essen, mint a keresztfa nyomorúsága. A vak nem azért hisz, mert meggyógyul, hanem azért gyógyul meg, mert hisz. Isten az, aki megkönyörül rajta és megtölti a szívét Jézus iránti bizalommal, hogy segítségül hívhassa. Így van ez ma is. A hit mindig megelőzi a gyógyulást. Először a léleknek kell meggyógyulnia, Jézushoz fordulnia, tudva, hogy nincs más segítség. Utána gyógyulhat a test is, ha Isten úgy akarja, de nem az a legfontosabb. A jerikói vak már meggyógyult, amikor még nem is látott. Ő látta ugyanis egyedül azt, hogy kicsoda Jézus. Ez az igazi gyógyulás, amin mindőnknek keresztül kellene menni: hogy Jézust lássuk annak, aki. Összetartozik ugyan, de a testi gyógyulása ennek az embernek már nem is elsősorban őérte, hanem a sokaság miatt történik. Jel az, de utóbb mégsem hisznek. Mert nem a jelek és csodák vezetnek el Jézushoz, hanem a Szent Lélek. A jelek és csodák csak igazolják a hitet, ami már megszületett. Ha hit nélkül vannak ma sokan, akkor nem csodákból van kevés, hanem a Szent Lélek jövetele ritka. Kegyelem az, tudom, de emberi oldalról nézve a Szent Lélek Jézusra mutató ujj. Ha mi eltökéltük, hogy másra fordítjuk a figyelmünket, akkor nem leszünk alkalmasak befogadására. Milyen jó volt annak az embernek, hogy vak volt és koldus! Így semmi sem vonhatta el a figyelmét arról, aki nekünk is a legfontosabb kellene legyen, akiben van életünk és halálunk, és megint életünk: a Krisztusról. Lehet, e világ számára meg kell vakulnunk, hogy meglássuk azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk.
Csepel, 2021. febr. 14.
|