|
Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.
Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. Jn 20,9.
Pénteken sietve temették el Jézust, mert a zsidóknál a szombat előző nap este 6 órakor kezdődött és utána már nem volt szabad semmilyen munkát végezni. Szokásaik szerint azonban a végtisztességhez hozzátartozott a holttest bekenése illatos kenetekkel. Jézus is utal erre, amikor éppen a magdalai Mária önt a lábára drága kenetet, amit Júdás rosszall, mivel pazarlásnak tartja. Jézus azonban mondja; Temetésemre kent meg. Alighanem azért megy vissza Mária a hét első napján a sírhoz, hogy ezt megismételje vagy bevégezze. Más evangéliumok szerint nem egyedül megy, hanem asszonytársaival együtt. Gondot okoz nekik a nehéz sírkő. Ki fogja azt elmozdítani? Meglepetésükre azonban a kő már nincs a helyén. A barlangsír nyitva van. Kézenfekvő gondolat, hogy valakik elvitték Jézust a sírból. Kik tehették és milyen okból? Mária segítséget kér a tanítványoktól. János és Péter mennek el a sírhoz, de nem lesznek okosabbak. Talán Jánosban dereng a gondolat, hogy csoda történt. Ő emlékszik Jézus ígéretére, amelyben feltámadásáról beszélt. Kétségek azonban bőven vannak. Elfogja őket a tanácstalanság, ami csak akkor oldódik, amikor maga a Feltámadott jelenik meg nekik.
A tanítványok, vagy Mária magatartása a miénk is. Mi is tudunk sírokat gondozni, halottak emlékezetét kegyelettel őrizni. A halál láttán mi is tehetetlennek és tanácstalannak érezzük magunkat. A temetőből szépen hazamegyünk és lassan belenyugszunk abba, hogy aki volt, az már nincs többé. A tanítványok is valahogy így érezhettek.
Ezen a lelkiállapoton, a gyásznak ilyetén megélésén senki sem tud változtatni, csak maga a Feltámadott. Kell, hogy nekünk is megjelenjen Jézus, bizonyosságot adjon arról, hogy nem reménytelen a helyzetünk, van kiút a földi élet kiúttalanságából. A Feltámadott megjelenése ma különbözik attól, ahogy egykor a magdalai Máriának vagy a tanítványoknak megjelent. Ők mennyei testben láthatták az Urat, mert akkor még nem tért vissza az Atyához. Nekünk a Szent Szellem jelenti ki, a Pártfogó, akit elküldött, hogy róla bizonyságot tegyen. „Engem dicsőít majd!”- mondja. És valóban! A Szent Szellem által találkozhatunk a Feltámadottal és ez új reménységünk lehet az életre és az örökkévalóságra nézve egyaránt. Minden megváltozott. Hallelujah!
Csepel, 2022. ápr. 17.
|
