|
Jöjjetek énhozzám mind, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugtatlak titeket.
Jöjjetek énhozzám mind, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugtatlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mt 11, 28-29.
Mindnyájan ismerjük azt, amikor a gyermek annyira fáradt, hogy nem tud elpihenni, hanem sír, csapkod maga körül, nem hajlandó semmit elfogadni, vigasztalhatatlan. Ilyen elfáradt, megfáradt gyermek a modern ember. Olyan sokfelé fordul a figyelme, annyi mindent akar egyszerre, hogy belefárad. Gyakran tanúi lehetünk annak, hogy meglett emberek apróságok miatt csúnyán káromkodnak. Türelmetlenek, indulatosak. Megfáradtak. Mások teljes letargiába süllyednek és már minden mindegy. Nem tudnák megmondani, hogy mit szeretnének, mert már nem szeretnének semmit. Döbbenetes, hogy Európában, de hazánkban különösen nagy a boldogtalan fiatalok aránya. Egy felmérés szerint meghaladja az 50%-ot. Megfáradtak. Már tizen-, huszonévesen is. Hisztérikus rohamot kapnak, ha bármit nélkülözniük kell, sírva fakadnak, ha csúnyán néz rájuk valaki és vérig sértődnek, ha kritikával illetik őket. Az iskolákban egy bizonyos decibel alatt nem lehet a folyosón megszólalni. Mindenki ordít. Sokszor a tanár is. Tehetetlenségében. Megfáradtak. Mások az utcán ordítják ki magukból a tehetetlenségüket. Törnek, zúznak. Belefáradtak az életbe. Úgy viselkednek, mint a gyermek. Hogyan nyugodhatnának meg? Jézus magához hívja a megfáradt embert. Kiutat kínál abból a tehetetlen haragból, a kilátástalanságból. Hogyan? Két egymáshoz kapcsolódó tulajdonságot mutat föl – igazából sajátmagában: szelídség és alázat. A szelídség azt jelenti, hogy számolok a másik esendőségével, nem támadom le, nem kiabálok vele, nem kényszerítem, mert tudom, hogy ezekkel csak ártok. Nem ártani! - hangzik az orvosok jelmondata. Mindnyájunké lehetne. Úgy nyúljunk egymáshoz, mint a sebész a törött lábujjhoz. A másik az alázat. Szó szerint azt mondja Jézus, hogy kicsiny, nem jelentős. Ez a helyes önismeretről szól. Valaki régen, amikor helyre akart tenni, azt mondta: Fontos vagy, de nem annyira. Milyen igaza volt! Jézus sem követelt magának VIP ellátást és tiszteletet a földön. Csak annyit, amennyi bárki embernek kijárt. Ezt jelenti az alázat. Nem evett aranytányérból, nem kért tüzet az égből, amikor kidobták, nem hívott tizenkét sereg angyalt, amikor egy tucatnyi pribék jött elfogni. Szívből (szívben) kicsinynek maradni. Helyes gondolkodás önmagunkról. Mi tehát a megfáradt ember orvossága? Az, hogy jól lássa a másik embert és helyesen értékelje önmagát. Jézus azt mondja, hogy ő ezt kész megtanítani azoknak, akik meg akarják tanulni. És akkor békességük lesz. Nem fognak kiborulni, megpihen a szívük-lelkük, sőt a testük is – mert nem élnek folyamatos feszültségben. Pál így ír erről: “Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus ….” Gal 2, 19-20. Ez az élet feszültségének az egyetlen feloldása.
Csepel, 2018. dec. 26.
|
