|
Húsvét
Mert én tudom, hogy az én megmentőm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. Jób 19. 25.26.
Jób hitvallása. Sosem hallott Jézusról vagy feltámadásról. Évszázadokkal, ha nem évezredekkel a húsvéti esemény előtt élt. Van valami ősi remény az ember szívében, hogy a halállal nem ér véget minden. Az a sok gondolat, érzés, remény, fájdalom, akarás és bukás, küzdelem és megadás, kín és gyönyör, szépség és rettenet, amit egy ember megtapasztal élete során nem lehet semmivé. Ami, aki bennünk mindezt átéli, nem enyészhet el a testtel együtt. Az Örökkévaló is megáll egy szempillantásra, amikor egy ember porsátora összeomlik és végigtekint arasznyi életén. Ő a forrás. Furcsa lenne, ha nem érezne együtt, amikor egy teremtményben kiszárad az élet-erecske. Jób szereti Istent. Isten is szereti őt. Ezen nem változtat semmilyen szenvedés, nyomorúság, bánat, ami Jóbot éri élete során. Nem azért szereti Istent, amit kapott tőle és nem fordul ellene akkor sem, amikor mindent elveszít. Ezért nincs kétsége afelől, hogy ha meghal, Isten megsiratja. Megmentőjének nevezi az Örökkévalót. Mitől menti meg? A hiábavalóságtól. Az ember élete a halál pillanatában azt hirdeti: Minden hiábavalóság. Egy-két nemzedék még emlékszik ránk, de akik utánuk jönnek, azoknak már nem jelentünk semmit. A híres emberekből is csak a képzelet formál hősöket. Ugyanolyan gyarlók és esendők voltak, mint mi. Eljátszották a nekik jutott szerepet, aztán aláhullottak, mint a bábok a bábszínházban. Az emberi életnek csak egy ad értelmet: Isten szeretete. Az Atya szerette a Fiút és a Fiú szerette az Atyát. Ebben a szeretetben olyan erő volt, hogy Húsvét hajnalán a sír megnyílt és a halál meghátrált. Nem keresztyén mondák és regék is szólnak arról, hogy az igaz szeretet-szerelem a halált is legyőzi. Ahogy az Énekek énekében olvassuk: Erős a szeretet, mint a halál. Kemény, mint a sír a buzgó szerelem, lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. (8, 6.) Az emberi szeretet is nagy dolgokra képes. A földi életnek nincs is más értelme, mint szeretni. Még nagyobbra képes az Isten szeretete. Nem tudjuk mi vár odaát, de a költő örökszép szavaival valljuk: “Bizton tekintem mély sírom éjjelét, zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz, mert a Te munkád; ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják.” (Berzsenyi: Fohászkodás) Úgy vélem Isten tartogat még valami jót nekünk, ha ennek az életnek vége lesz. Ha ezt nem feledjük emberebbül is élünk majd. Erre mutat Jézus feltámadása is.
2020. ápr. 12.
|
