Pünkösd
És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, és ti bennem, és én bennetek A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Jn 14, 16. 20. 21.
Jézus mondta, hogy aki cselekedni akarja az ő tanítását, az megtudhatja arról a tanításról, hogy isteni tanítás-e. (Jn 7, 17.) Gyakran föltették már a kérdést: mi az igazi spiritualitás? Valami belső megvilágosodás, misztérium? Aligha. Pusztán engedelmesség Isten akaratának. Hit által jut az ember engedelmességre és engedelmesség által hitre. Nem sorrendiség van a kettő között, hanem egyidejűség. A lényeg, hogy valahol el kell kezdeni és az egyik hozza magával a másikat. Aki egy lépést tesz az engedelmesség útján, azt betölti Isten Szelleme. És viszont; aki hit által befogadja Isten Szellemét, az elindul az engedelmesség útján. Ez az Istennel való közösség. Manapság babonásak az emberek. Nem akarják a helyes utat járni. Gyakran a vallást is arra használják, hogy a babonáikat igazolják. Spiritualitást akarnak engedelmesség nélkül. – Ilyen nincs. Vagy ha van, akkor az egy másik szellem, nem Isten Szelleme. Az a másik ugyanis megtéveszt. A jót rossznak mondja és a rosszat jónak.
Jézus engedelmes. Keresi és cselekszi az Atya akaratát. Ezért mondhatja: Én Atyámban vagyok (elrejtve, oltalom alatt és célomat tekintve). De nekünk is ígéri; Ti énbennem és én tibennetek. Ez a kereszténység. Az ember Krisztusban és Krisztus bennünk, a Szent Szellem által. A „ti énbennem” jelenti az engedelmességet, „az én tibennetek” pedig a hit lángocskáját. Egyik a másik nélkül nem létezik. Sokan szeretnének spiritualitást személyes befektetés nélkül és néhányan (becsületes ateisták) szeretnének értelmes életet élni spiritualitás nélkül. Az evangélikus tanítás a kettő egyensúlyára törekszik. Mentesen a rajongástól, de abban reménykedve, hogy így a személyes vezetés megvalósul az életünkben, hiszen előttünk jár az Úr mindenkor. Kölcsönös szeretettel kapcsolódunk össze – nem csak szóban – ezért minden javunkra szolgál.
Csepel, 2019. jún. 9
|