Jézus így szólt: Én vagyok az életnek ama kenyere...
Jézus így szólt: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jön, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjazik soha. De mondtam, hogy noha láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön; és azt, a ki hozzám jön, semmiképen ki nem vetem. János 6, 35-37.
Jézus nem lehet “kenyér” abban az értelemben, ahogy azt az ember elvárja. A kenyerünkön - átvitt értelemben- a megélhetésünket, boldogulásunkat értjük. Jézus így nem akar kenyerünk lenni. Isten nem mutat hajlandóságot arra, hogy intésére a sült galamb a szánkba repüljön. Ezért lesz választóvonal ez a tanítás, János szerint, az evangéliumi történetben. Ezután sokan nem járnak többé Jézussal. Milyen emberi és milyen időtlen az a kívánság: Isten oldja meg a problémáinkat! Töltse be a hiányainkat! Egyáltalán legyen ott, amikor kell.
Jézus ezzel szemben nem dolgokat, hanem saját személyét ajánlja föl, mint az élet és a halál egyetlen megoldását. Nagy döntés elé állít ezzel mindnyájunkat, mint egykor követőit. Mi is ott állunk: Mit válasszunk? Isten kézzelfogható, látható segítségére tartunk igényt: lényegében hogy álljon rendelkezésünkre, vagy beérjük Jézus - számunkra láthatatlan – személyével? Előbbi, mivel íly módon nem is lehetséges, babonás hithez vezet és csak növeli kétségeinket. Utóbbi viszont meghaladja erőnket. A Jézus személyébe rejtett Isten titok marad a számunkra.
János evangéliuma megörökítette, hogy egykor is az volt a kérdés: Lehet-e egy személy minden kérdésünkre válasz, minden hiányunkra gyógyír, végső harcunkban remény? Jézus személye megosztó volt és máig az. Épp azért, mert benne hinni kell. “Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit elküldött” – mondja. Minden körülmények között. Ott és akkor ez azt jelentette, hogy akkor is ha majd a kereszten lóg. Ma pedig így fogalmazhatjuk: Akkor is, ha nem kapunk semmit, akkor is , ha csak rosszat hoz az élet. Akkor is, ha eljön értünk a halál. Jézus arra biztat, hogy vállaljuk a vele való közösséget akkor is, ha annak per pillanat nem vesszük hasznát. Megelőlegezett bizalommal. Ez egy meglehetősen ésszerűtlen döntés, de szerinte így az örökélet kapuján lépünk át. Súlyos kérdés: Miért kössem az életemet olyasvalakihez, aki nem ad semmit, semmi biztosítékot, csak a saját személyét? Magunktól nem tudjuk meghozni ezt a döntést.
Ezért mondja Jézus: Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonja az Atya. Jézushoz nem csodák kötnek, nem is tanítása helyességének belátása, hanem az Atya vonzása. Persze itt föltehetnénk a kérdést, hogy miért nem vonz az Atya mindenkit Jézushoz, de erre csak annyit felelhetünk, hogy Ő azt tesz, amit akar, és Őt ezért senki kérdőre nem vonhatja.
Jézusban a választottak felismerhetik: Ő az életnek ama kenyere, amely a mennyből szállt alá és életet ad a világnak.
Csepel, 2021. márc. 14.
|