Vasárnapi igehirdetés, márc. 29.
Zsidókhoz írt levél 10, 19-25.
Testvéreim, Krisztus vérének erejében megvan tehát a reményünk arra, hogy beléphetünk a Szentek Szentjébe. Ez az új életút, melyet a függönyön, vagyis tulajdon testén keresztül nyitott nekünk. Főpapunk is ő, akit Isten háza fölé rendelt. Járuljunk hozzá őszinte szívvel, teljes hívő bizalommal, hiszen a rossz lelkiismerettől megtisztult a szívünk, és testünk is tiszta vízben mosdott. Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk hitvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Legyen gondunk arra, hogy szeretetre és jótettre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el mint némelyek szoktak, hanem buzdítsuk egymást annál inkább, minél közelebb érzitek ama napot.
Súlyos megpróbáltatások között szólítja meg a levél írója a hívőket. Életük és vagyonuk egyaránt veszélyben forog. A Birodalom nem tűri a keresztyéneket, akik a császár helyett Jézust tekintik Úr-nak. Sokan elpártolnak, föladják a reményt, elmaradnak az összejövetelekről. Nem bíznak már abban, hogy az életüknél is fontosabb az Élet forrása és célja: Jézus Krisztus. A levél írója – bárki is – emlékeztetni akarja őket, hogy a megváltó vér feljogosítja őket, hogy Isten valóságos jelenlétében éljenek már itt s majd örökké. Ez a Szentek Szentje. Ez a jeruzsálemi templomban csak jelképesen volt ott, egy építmény formájában. Ám az igazi mindazoké, akik hisznek. Akik Jézushoz járulnak, neki engedelmeskednek, előtte borulnak le. Nem félnek a világi vagy vallásos hatalomtól és nem is bocsátják áruba magukat annak. Függetlenek, mert egyedül Uruktól függnek. Ez az igazi szabadság. Emellett kell(ene) kitartani rendíthetetlenül. Akkor még akadtak, de hol vannak ma akik kitartanak? Ember embertől vár segítséget. Ember-urak parancsát lesi, tanácsát várja, szavát fogadja. Az egyház képviselői is, mint a hű kutyák simulnak kenyéradóik lábához. Teljesítik a tőlük elvárt formát. Ki kérdezi az Urat? Hát csoda, hogy hallgat? Hiszen nem kíváncsi senki az ő útmutatására. “Oh Uram! A szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtak, mikor rajtuk volt ostorod.” Ézsaiás 26,16. Amikor az egyház túlélni akart, megszűnt egyház lenni. Ha a keresztyén ember túlélni akar, megszűnik keresztyénnek lenni. Mi is a mi reményünk? Olvassuk újra az ige kezdő sorát! A világ sötétségben ül és a rettegés irányítja. Máskor is így volt, csak most nyilvánvalóbb. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? Lukács 18, 8.
Csepel, 2020. márc. 29.
|