Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket ! Máté 5, 43-44.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket ! Máté 5, 43-44.
Jézus legmeghökkentőbb ugyanakkor legjellemzőbb erkölcsi tanításával találkozunk ebben az igében. Itt elválik egymástól egyház és világ. Mindaz, amit a világ helyesel és az embertől megkíván szembemegy Jézus tanításával. Ezen az igén elbukik a politikusok rokonszenve, a népnevelők jóindulata, sőt a józan észre építő emberek vallásossága is. Ezt gúnyolja az iszlám, együtt a keleti vallásokkal, melyek nem az ellenség szeretetére, hanem legyőzésére és elpusztítására ösztönöznek. Ezt a tanítást hagyták el az európai erős nemzetek is, melyek egykor a gyarmati sors rabigájába hajtották a fél világot majd támadtak egymásra olthatatlan gyűlölettel. Emiatt a tanítás miatt fordultak szembe Jézussal a zsidók és ennek a tanításnak végső megvalósulása a golgotai kereszt.
Vizsgáljuk meg, hogy Jézus követte-e a saját, súlyos következményekkel járó tanítását? Azt látjuk, hogy élete kezdetén a halálát kívánó Heródes haragja elől kitért. Az angyal, aki születését jelentette nem állt kivont karddal a kegyetlen király útjába. Később Jézus, az őt elutasító samáriai falun nem állt bosszút és bosszúszomjas tanítványait is megtérésre intette. Ne kérjünk tüzet az égből!
A reá oktalanul támadó názáretieket nem erővel győzi le, csak átmegy közöttük. A getsemáné kertben Júdást nem megöli, hanem megöleli. Péter kardját hüvelyébe visszaparancsolja, a sérült katonát meggyógyítja és nem kér tizenkét sereg angyalt a védelmére, holott megtehetné. A kereszten imádkozik kínzóiért. Önként hal meg, nem igyekszik kikerülni a sorsát. A feltámadás után sincs bosszúállás. Nincs szemrehányás – csak a missziói parancs: Tanítsátok, amit tanítottam nektek!
Vizsgáljuk meg magunkat, hogy mi követjük-e Jézus tanítását? Ahogy Luther énekli az Erős vár - ban: Kincsünk életünk, nőnk és gyermekünk, mind elvehetik... Mit ér ez őnekik? Mindezt pedig nem eltűrni kell, hanem még szeretni is, aki megrabolja vagyonunkat, szívünket, becsületünket: Az ellenünk törő embereket, netán népeket? Mi a következménye a jézusi etikának a migrációval kapcsolatban? Az életünket megkeserítő emberekkel kapcsolatban? A gátlástalan hatalmaskodókkal kapcsolatban? A képmutató keresztényekkel kapcsolatban? És még biztosan folytatható a sor...
Ki-ki maga válaszoljon, ha tud! Egy biztos, a keresztyén missziót minden korban és minden helyen az ellenség szeretete hatotta át. Ez pedig abból a megrendítő felismerésből fakadt, hogy Isten Krisztusban az ellenségévé lett embert halálosan szerette, minden bűnét megbocsátotta és magához ölelte. Nem egy – amúgy ésszerűtlen – erkölcsi szabály betartásáról van tehát szó. A Krisztusban megújult szív engedelmessége az ellenség szeretete. Ezt megkövetelni vagy megparancsolni senkinek nem lehet. Megtanulni sem lehet. Kitöltetik, adatik, felülről. "Mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk." Róma 5,5.
Csepel, 2018. szept. 30.
|