Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket, mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt jó kedvéből.
Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket, mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt jó kedvéből. Fil 2, 12-13.
Az engedelmesség lehet fegyelemből vagy kegyelemből...
Ez nem csak szójáték, hanem fontos bibliai igazság.
Ha fegyelemből, akkor az szolgai engedelmesség. Súlyos teher. Mindig hiányos és ezért gyakran képmutató.
Lelkiismeret furdalással teli. Ez a régi, ószövetségi, a törvényből eredeztethető engedelmesség. Lényegében erre épít a polgári igazságosság is, amikor kényszerít, büntet a jog eszközeivel. Jézus többször hangsúlyozza, hogy Isten előtt ez nem elégséges: Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyek országába. (Mt 5,20.) Jézus nem a végletekig szigorítja a törvényt, hanem fölajánlja a régi, szolgai engedelmesség helyett az új engedelmességet. Az többé nem fegyelemből, hanem kegyelemből nyeri az erejét. Forrása az új szív, melyben Krisztus lakik a Szent Lélek által.
Ez Isten műve. Nincs benne emberi érdem vagy dicsőség. Nem önsanyargatás és nem is szélmalom harc a bűnnel, melyben az ember csak nevetségessé válik, és az ördög kacag rajta a legjobban. Testben élünk, de nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint, mert az Isten Lelke lakik bennünk. Ahol pedig a Lélek, ott a szabadság. Szabadság az örömmel való engedelmességre. Időnek előtte, a megtérés friss élményével, mondtam édesapámnak, hogy szeretnék az Úrnak engedelmes életet élni. Ő – mint akinek volt erről tapasztalata – azt mondta: Van annál jobb is. Annál, hogy “szeretnék”, meg hogy “igyekszem”, meg hogy “akarok”. Annál jobb a kegyelem. A kegyelemben nincs benne az ember veríték-szagú erőfeszítése. A vallásosság álarca, ami csak a bűnök elleplezésére jó. Az evangélium éppen az, hogy lehet kegyelemben, kegyelemből élni, az új engedelmességben. Már az ószövetség is tud erről, mint ígéretről: “És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet, és az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36, 26-27.) Értjük ugye! Ő cselekszi. Ha mégsem valósul mindez az életünkben, akkor az csak azt jelenti, hogy az ő ereje helyett a magunk erőlködését választottuk. Krisztus helyett Ádámot és Évát. A kegyelem készen áll. Minden reggel, minden órában. Szent kiszolgáltatottságunk ez az Úrnak; félelemmel és rettegéssel. No meg örömmel, ha már tudjuk mi is ez.
Csepel, 2019. nov. 3.
|