Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. De ha valaki önzetlenül szereti Istent, arra Isten is ráismer. (1Kor 8,3)
Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. De ha valaki önzetlenül szereti Istent, arra Isten is ráismer. (1Kor 8,3)
Azért szeretem a keresztyénséget, mert szabad kérdezni. A legtöbb vallás lezárja a kérdezés lehetőségét. Sőt bünteti azt, aki kérdezni mer. Persze a keresztyénség történetében is volt jó pár ilyen évszázad és ma is vannak ilyen szekták. Úgy gondolom Jézus szerette a kérdező embereket. Isten gyermekei, gyermekek. A gyermek pedig kérdez. Sokszor talán a szülők agyára is megy a sok kérdéssel, de a kérdezés a normális létállapot. Aki lezárja az igazságot – azt hiszi, hogy már tud valamit – az még semmit sem ismer úgy, ahogy ismernie kellene – mondja az apostol. Így van ez az egzakt tudományokkal is. Sosincs lezárt igazság. A felfedezések új felfedezések felé nyitnak utat. S ha így van a világról alkotott képünkkel, mennyivel inkább így van az Istenről alkotott képünkkel, aki mindenek Teremtője. Aki lezárja az igazságot, az csak az igazság egy szilánkját zárja be. Botorság azt hinni, hogy megfejtette a titkot. Istent megismerni új-meg új kaland. Közösségünk Vele ezért nem az ismereteken alapul, hanem az iránta érzett önzetlen szereteten. Az ember az istenséghez minden vallásban önzően viszonyul. Mert kap segítséget, egészséget, javakat, megnyugvást, jutalmat – azért szereti. Szóval, jól jár… Jézus ezt nem tartotta helyesnek. Ő valami önzetlen szeretetet akart látni az ember részéről. Van, aki így szereti Istent? Érdek nélkül? A Bibliában először Ábel, majd Ábrahám. Őket ismeri Isten, és tegyük hozzá: Ők megismerték Istent. Jézus is mondja: Ismerem az én juhaimat. Te is közéjük tartozol?
Csepel, 2020. aug. 2.
|