Mikor elvégezte Isten a hetedik napon az ő munkáját, a melyet alkotott, elégedetten tekintett arra.
Mikor elvégezte Isten a hetedik napon az ő munkáját, a melyet alkotott, elégedetten tekintett arra. 1Mózes 2,2.
Isten megvalósult álma a világ. A 7. nap – (sabbath) – a boldogság pillanata. Ki ne örülne, amikor megvalósul az álma? A teremtés magán viseli a Teremtő keze nyomát. Jó. Mind működésében, mind pedig céljában. Mert Isten jó. A 7. nap a gyönyörködés pillanata. A jóra jó ránézni. Valaki egyszer azt írta: Isten nem moralista, hanem inkább esztéta.A teremtett világ szüntelen mozgás, rezgés, dinamizmus. Olyan, mint egy szimfónia, mint a legszebb muzsika, melynek karmestere a Teremtő. Félreértés a sabbath-ot, a “megpihenést” tétlenségnek értelmezni. A 7. nap inkább Isten utolsó ecsetvonása a képen. A szimfónia záró akkordja, ami mindent betölt áradó hangzásával.
Kár, hogy mindez a múlté.
Ám eljött Jézus, aki jól ismeri a 7. napot, mert ott volt. Minden általa lett és nélküle semmi. (János 1,3.)
Ezért Jézus minden mozdulása visszatérés a sabbath-hoz, a 7. naphoz. Minden szava annak kifejtése, esetenként (gyógyítások) megvalósítása. Helyreállítás.
Istennek nincs öröme, ha a mostani világra tekint. Semmi sem olyan, mint egykor. Az ember sem. Mindenen rajta van a halál bélyege. “Miért él, ami/aki meghal és miért hal meg, ha él?” (szúfi mondás)
Jézus változást hoz ebben – hit által.
Isten nem gyönyörködik a jelen világban, mert azt betölti a gyötrelem és a szenvedés. Nem jó, ami történik. Nincs benne gyönyörködnivaló. Ha volna, az ember azt is hamar a fonákjára fordítja.
A Teremtő – bár nem vetett véget a szimfóniának, és nem intette le a zenekart – tudatában van annak, hogy hamis hangok keverednek a muzsikába. Az ember és az embert instruáló Gonosz már régen nem a kottából játszik. Csak gyatrán improvizál. Így ez már kakofónia – zűrzavar. Jézus helyreállító. Gyógyítója embernek, világnak. Lezárja a vitát a Sátánnal is, amikor meghal a kereszten. Akkor egy pillanatra minden és mindenki elnémul. Ez az új teremtés előtti pauza. Egy pillanat beiktatott szünet. Aztán jöhet az újrakezdés, a feltámadás – nincs, aki Vele szembeszálljon. Az élet túlzengi a halált. Gyorsulnak az események. Múlóban a régi világ, de mi nem feledjük, hogy vele együtt múlik a sötétség is és már fénylik az igaz(i) világosság. Még csak dereng a fény a látóhatáron, de feltartóztathatatlan, mint a hajnal. Végül minden helyreáll majd és olyan lesz, mint a 7. napon volt. Hiszen Jézus is mondja: “Én vagyok a kezdet és a vég (az eredetiben: cél)”. Körbeér a történet. 🙂 Milyen jó!
Csepel, 2020.okt.18.
|