1%

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek! Lk2,8-10.

Az élet egyik alap érzése a félelem. Temérdek cselekedetünk mozgatórúgója. Gyermekkortól mellénk szegődve elkísér egészen a koporsóig. Gyakran gyötrelmessé teszi az életet. Szorongás formájában pedig súlyos lelki és testi betegségek okozója. Fel se tudnánk sorolni, hogy mi mindentől félünk. A sötétségtől, az ismeretlentől, a betegségtől, a magánytól, a létbizonytalanságtól, a fájdalomtól, a haláltól… De előfordul, hogy félünk az emberektől. Az agressziótól, a kiszámíthatatlanságtól, a meg nem értéstől.

Az sem lehetetlen, hogy félünk Istentől, aki ez esetben egy általunk elképzelt bíró. Ítéletet mond fölöttünk vagy éppen mások fölött. Sok vallásos embernek ilyen az istene. A Bibliából is csak azokat a szövegeket recitálják, amelyek az Istentől való félelmet igazolják.

Idővel, amikor kellő önismeretre teszünk szert, talán félünk önmagunktól is. Tapasztalatból ismerjük már gyengeségeinket, ismételt hibáinkat, önmagunk vagy mások sorsát rontó természetünket.

Bármennyire indokoltnak tűnik is a félelem, ha meg nem szabadulunk tőle elhibázzuk az életünket. Az angyalok karácsonyi üzenete: Ne féljetek! Lehetséges ez? János apostol levelében olvasunk egy eligazító mondatot: A teljes szeretet kiűzi a félelmet – és – aki fél, nem lett teljessé (nem engedte magát betölteni) a szeretettel.

Isten szeretetéről van itt szó, amely nekünk adatott a Krisztusban. Nem szabad azonban az emberi szeretet görcsoldó hatalmát sem lebecsülnünk. A szüleihez bújó gyermek is megtalálja a feloldást, töltekezik szeretettel és már nem fél. A szerelmes is megtalálja a békét, a szeretett személy karjaiban. Erőt adhat, ha egy haldoklónak fogja valaki a kezét. Az emberi szeretetben is Isten szeretete ragyog fel.

A világban valós veszélyek vannak. Oktalanság lenne ezt tagadni. Nekünk azonban van Istenünk, aki oltalmaz, megsegít, megment, meggyógyít. De ha nem tenné, akkor is a tenyerén hordoz minket. Ha pedig meghalunk – ahogy helyesen mondta valaki – nem történik semmi különös, csak Isten átvesz egyik kezéből a másikba.

Szomorú dolog, hogy gyakran egyházi emberek, komoly vezetők is elfeledkeztek az elmúlt években az angyal szaváról: Ne féljetek! Utasításaikat, tetteiket, szavaikat átjárta a félelem. Belesodródtak a politika áramlatába, amelynek eszköze a félelemkeltés. Engedték magukat manipulálni. A félelemkeltés a legerősebb eszköz a hatalom kezében.

Megmondják, hogy mitől, kitől féljetek és már ott bugyog a harag és gyűlölködés indulata az üstben.

Egykori szolgálati helyemen nagyobb összejövetelt tartottunk, melynek mottójául a következőt választottuk: Ne félj az emberektől, akiket látsz! Ne félj Istentől, akit nem látsz! Ne félj, ha félned kellene is! - Mondjuk hát Jézusra tekintő bizalommal: Velem van az Úr, nem félek. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!

Csepel, 2021. dec. 26.