Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre...
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom ülj feljebb! Akkor dicsőséged lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek. Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. Lk 14, 10-11.
A Jézusi etika a józan észen túlmenő engedelmességet és bátorságot követel. A követendő életforma; a mások szolgálata, szép életelv, ám itt még ennél is többről van szó. Arról, hogy valaki tudatosan maradjon háttérben, vállalja a mellőzöttséget, és – Jézus szavai szerint – üljön az utolsó helyre. Ez azonban következményekkel jár.
Egyrészt pokolian frusztráló, hiszen az ember kicsi gyermekkortól törekszik az érvényesülésre. Másrészt ha a legjobbak háttérben maradnak, akkor a legrosszabbak kerülnek előtérbe. Ők gyakorolják majd a hatalmat. Ezért közérdek, hogy a rátermettek, becsületesek, empatikusak, önzetlenek hatalomhoz jussanak és ne éljenek mások (rab)szolgáiként. Erre a korai egyház is rádöbbent, azért igyekezett a papságot mielőbb vezető pozícióba manőverezni. Kérdés, hogy ezzel megfelelt-e a jézusi útnak? Mindig választás marad majd: Szent Léleknek való engedelmesség vagy pragmatikus gondolkodás? A pragmatikus szó azt jelenti: Előnyvezérelt. A cél szentesíti az eszközt? Lehet-e jót tenni, ha vállalom közben a rosszal való kompromisszumot? Szerintem nem.
De a történetre is érvényes: Ha valaki - Jézust hallgatva - eleve azért ülne le az utolsó helyre, hogy ezáltal följebb kerüljön, akkor a cselekedete már nem volna igazság.
A “jutalom” voltaképpen az Isten országára értendő. Ott “ültetik feljebb”, ott lesz becsülete annak, aki “leül az utolsó helyre”.
Földi életünk vonatkozásában csak elrejtett eredményben reménykedhetünk. Az alázat másoknak terem gyümölcsöt. Jézus a földbe hullott gabonamag példájával szemlélteti ezt. Ami láthatatlanul feloldódik, eloszlik, rejtett és odaadott életerejével megsokszorozva önmagát, új életet terem.
Jn 12,24.
Végső soron itt arról van szó, hogy Istentől várjuk jutalmunkat.
Csepel, 2021. szept. 26.
|