|
Mint ma született csecsemők az igének tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek! (I. János 5, 4.)
Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.
A "világ" bennünk van. Bibliai értelemben ez nem az univerzumot jelenti, hanem az Istentől függetlenített emberi gondolkodást. A világ = az Isten szeretetétől való elfordulással, az Isten akaratával való szembefordulással, és az Isten szavával szembeni bizalmatlansággal. Az intézményes egyház nem mentes a "világ" rombolásától. Ezért helytelen, ha azt mondjuk: egyház szemben a világgal. Amikor a hívő, vagy az intézményes egyház magán kívülre helyezte a világot, akkor mindig katasztrofális tévedésbe esett. Gondoljunk az első zsinatok romboló hitvitáira, a pápaság testet-lelket megnyomorító évezredes zsarnokoskodására, a keresztes- és egyéb vallásháborúkra, a vallásos szupremácia népirtásaira Amerikában, Afrikában és Ázsiában, az eretneküldözésekre, megégetésekre, vízbe fojtásokra, a tudományos gondolkodás megbélyegzésére, az igazság szándékolt elhallgatására, az egyházon kívüliek megbélyegzésére. A világ nem az egyházon kívül van, hanem benne. Az emberi gyarlóság az intézményes egyház tagjaiban ugyanúgy jelen van, mint akik nem tagjai az egyháznak. Ezt megértve beláthatjuk, hogy a világ legyőzése szellemi dolog és nem külsőséges. Ha valaki Istentől született, Isten Szelleme által újonnan született, az, ami benne Isten Szellemétől áthatott legyőzi benne a világot.
Megtér Isten szeretetébe, egyet akar Istennel, újra feltétlenül bízik Isten adott szavában. Ha valakiben ez a változás (le)zajlik – életen át tartó folyamat – akkor beszélhetünk a "mi hitünk" győzelméről. A "világ" legyőzése tehát annyiban lehetséges, amennyiben Isten Szelleme, a Szentlélek veszi át az uralmat életünk felett. Annak a világnak, ami körülvesz minket nem a legyőzésére, hanem megtartására, megmentésére, megszabadítására jött Jézus Krisztus, mi pedig arra küldettünk, hogy ennek a világnak, első sorban az embervilágnak hirdessük Jézus Krisztus evangéliumát. Ne legyen közösségünk azokkal, akik magukon kívül, vagy az egyházon kívül kívánnak küzdeni a világgal, vallási vagy vallási-politikai megfontolásból. Ezek ördögi dolgot cselekszenek és semmi közük Krisztushoz. Mint a csiga a nyálát, úgy húzzák maguk után az erőszakot és a szenvedést. Tévelyegnek, miközben másokat is megtévesztenek.
Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. II. Péter 2, 17.
Számunkra azonban Isten valami jobbról gondoskodott.
Csepel, 2017. ápr. 23.
|
