1%

Kicsoda vak, ha nem az én szolgám, és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; nyitott füllel sem hallottál. Az Úr az ő igazságáért cselekszik, az ő szava megáll, övé a dicsőség. Ézs 42.

Az igében az Úr “szolgája” Izrael. Ez a nép volt Isten “követe” a világban. A különböző korabeli istenek nem léteztek, szobrok voltak vagy – ha hatalommal bírtak – akkor démonok. Izrael volt a forrás, ami a tiszta vizet hivatott ontani, életet az istentelen világba. Isten megnyilvánult népe között. Nem kellett mást tenniük, mint az Úrra nézni. Őt dicsőíteni, felmagasztalni, nagyságát hirdetni. Izrael küldetése az volt, hogy fölfelé nézzen és ezzel rámutasson az Örökkévalóra. Ők azonban olyanok voltak, mint akik megvakultak. Nem Arra tekintettek, aki életük napja és világossága. Megfeledkeztek méltóságukról. Amikor volt hazájuk, házuk, javaik, békében élhettek, akkor nem láttak és nem hallottak. Szívük elfordult attól, akinek szolgálattal tartoztak, és akinek követei voltak. Így szakadt rájuk a babiloni száműzetés 70 esztendeje. Ám Isten nem feledkezett meg róluk. Azt mondta: Ha jó dolgotokban nem tudtatok rám nézni, akkor most, mindentől megfosztva nézzetek Rám. Jusson eszetekbe, hogy én vagyok a gazdagság, a biztonság, a segítség, a vigasztalás; én vagyok Istenetek! Forduljatok el attól, amit a világ kínál és fogadjátok el azt, amit én adok nektek.

Ma is van Istennek népe a világban. Azok, akik Jézus Krisztust Uruknak vallják. Rá tekintenek és rá mutatnak. Nem hagyják magukat kibillenteni azzal, amit a világ kínál. Jézusé minden hatalom és dicsőség. Amiket azonban Izraelről leírtak, a mi tanulságunkra írták le, hogy úgy ne járjunk mint ők. Minket is kísért, hogy a földre szegezzük a tekintetünket és a modern kor bálványait imádjuk: mindenek előtt önmagunkat, aztán a hatalmat, a tudományt vagy a vallást és ezektől várjuk életünk megoldását. Pedig nekünk élő Urunk van, Ő éltet minket. Minden szavunkkal, minden cselekedetünkkel az ő igazságát kell hirdetnünk és rá mutatnunk bátran szembeszegülve a világ – lényegében az ördög – hazugságával.

Mi az? Egy torzító optika, ami Istent kisebbíti, jelentéktelennek, távolinak, elérhetetlennek, tehetetlennek, vagy közömbösnek mutatja. Végső esetben létét is elfedi. Megvakít és megsüketít a valóság tekintetében és azt az illúziót kelti, mintha az ember körül forogna minden. Azért veszélyes ez, mert megfoszt bennünket attól, hogy az Ő ragyogásában és igazságában éljünk. Pedig Krisztusban erre hívott el minket. A Szent Szellem által át kell törnünk a ködön, fölszárnyalni a fénybe, az Ő fényébe. Mert Isten világosság és nincsen őbenne semmi sötétség. Mi arra kaptunk kegyelmet, hogy az ő fényében éljünk. Úgy képzeljük ezt el, mint amikor hűvös tavaszi reggelen a földeket köd borítja, de a köd fölött ott ragyog a tündöklő nap. Na oda kell felemelkednünk! Őt áldani, mert nagy az Úr, méltó, hogy dícsérjék!

Csepel, 2021. jún. 6.