|
Mondta azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
Mondta azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
Lukács 20,9-13.
Jézus ezt az igét elsősorban a zsidóknak mondta. Ők voltak az Isten szőlője, amelynek gyümölcsöt kellett volna hoznia a világ számára az áldások miatt, az ígéret miatt, amit Isten Ábrahámnak tett, hogy “Benned áldatik meg a föld minden nemzetsége.” Az áldásokat tehát nem lehetett volna kisajátítani, azokkal visszaélni. Isten küldött hozzájuk prófétákat – szolgáit – akik figyelmeztették őket: Amijük van, az Istentől van. Neki tartoznak szolgálattal és engedelmességgel, felelősséggel. Ez a nép azonban megvetette a szolgákat, ezért Isten végül elküldte hozzájuk fiát: Jézus Krisztus személyében. Ő a testté lett ige, Isten szava – benne és általa maga Isten szólt hozzájuk – közvetítő nélkül. Ők pedig életére törtek. Jézus világosan látta szándékukat, azért mondta nekik előre példázatban, hogy mit fognak cselekedni.
Jézus ezt az igét másodsorban a benne hívőknek mondja. Isten szőleje az anyaszentegyház. Azok közössége, akik vették a Szent Lelket. A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség. Figyeljünk fel arra, hogy nem gyümölcsöket, hanem gyümölcsöt mond Pál apostol. Úgy képzelhetjük el mint a szőlő fürtjét. Előfordult már a történelemben, hogy a lelki Izrael, az egyház sem teremte Isten számára a gyümölcsöt, hanem az áldást kisajátította, a maga hasznára fordította. Jézus Krisztust pedig csak névleg uralta. Isten küldött hű szolgákat, hogy az egyház papságát és népét figyelmeztessék, hogy kinek tartoznak elszámolással. Sokakat közülük kigúnyoltak vagy megöltek, másokat kidobtak az egyházból. Ma sem feltétlen hallgat az egyház népe és a papság a jó szóra.
Jézus ezt az igét harmadsorban személyesen nekünk szegezi. Mihez kezdtél életed során az Istentől vett áldással, a neked jutott világossággal? Engedtél-e a Szent Léleknek, amikor ösztökélt valamire, vagy a saját kényelmed fontosabb volt? Kimondtad-e az igazságot vagy hallgattál, félelemből vagy haszonlesésből? Száradt ág, vagy gyümölcshozó szőlővessző vagy?
A példázatban úgy ér véget a történet, hogy eljön a Gazda Fia. A mi történetünk is így fog véget érni. A zsidók története is, az egyház története is, a mi személyes történetünk is. Végül nem a kaszás, hanem Jézus nyitja majd ránk az ajtót. Ő tart számot jogos örökösként a gyümölcsre. Újra eljön és akkor már nem lehet majd semmibe venni. Kiderül – napnál világosabban – hogy Istené volt minden, amiről balgán azt hittük, hogy a miénk és azt tehetünk vele, amit akarunk.
Csepel, 2019. márc. 17.
|
