|
És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak.
És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak. Jn 19, 17. (Károli ford.)
A kereszt nem csak a bibliai idők ködébe vesző esemény, hanem erős jelkép is.
Jelképe a kiszolgáltatottságnak, hiszen a megfeszített ember magatehetetlen. Jelképe a megalázottságnak, hiszen a kereszten függőt teljesen mezítelenül szögezték föl.
Jelképe a kegyetlenségnek, hiszen ember nem sok olyan rafinált gyötrelmet eszelt ki, mint, hogy valaki napokig fuldokoljon, miközben választania kell a levegővétel és a lábába vert szögek okozta fájdalom között. A kereszt a fölényeskedő, cinikus hatalom tükre is. A megalázott zsidó népbe rúg egyet Pilátus, amikor azt írja a táblára, hogy a “zsidók királya”. A kereszt a fizikai fájdalom jelképe is, amelyet senki el nem kerülhet, mivel testben élünk. A kereszt a mindenkit eltaposó politikai számítás jelképe is. A zsidók főpapja mondja: Jobb, ha egy hal meg a népért, akkor nem lesz lázadás, nem kell félni a rómaiaktól, mi pedig a háttérből tovább uralkodhatunk. A kereszt a vallásos fanatizmus jelképe is, hiszen a Nagytanács azért követeli Jézus kivégzését, mert szavait istenkáromlásnak tartja.
A keresztnek azonban, ezeken túl, van más jelentése is.
Először is az, hogy minden ember ki van feszítve a saját bűneinek és gyarlóságainak a keresztjére. Megalázott, tehetetlen, szenved. Lelki és fizikai létében elgyötört. Bármennyire is igyekszik feledni vagy feledtetni kiszolgáltatottságát, pillanatokra megfeledkezhet róla, de szíve mélyén tudja, hogy milyen kilátástalan a helyzete és a végén várja az elkerülhetetlen halál.
Másodszor az az értelme, hogy az Isten Fia szenvedésével megszólítja az embert. Hívja az Istennel való megbékélésre, kiengesztelődésre. Szelíd alázattal tanít minket, hogy az erőszakkal és ördögi gonoszsággal szembe nem erőszakot kell állítani, hanem inkább a halált megvető szeretetet.
Harmadszor pedig az az értelme, hogy az ember saját döntésével maga is ráléphet a kereszt útjára. Megfeszítve a világ számára, lemondhat mindenről, hogy Jézussal megnyerjen mindent. Ahogy Pál írja: “Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” Gal 2,20. És: Akik pedig pedig Krisztuséi a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Gal 5,24.
Ez persze egy választás. De hát Jézusnak is választania kellett a Getsemáné kertben a tizenkét sereg angyal vagy a Júdás vezette primitív és kegyetlen fogdmegek között. A dicsőség és a gyalázat között. Mindig ismétlődő választás ez. Nekünk is megvan a magunk Golgotája.
Csepel, 2022. ápr. 15.
|
