János 8, 1-11.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, a kit házasságtörésen kaptak rajta, és a középre állítván azt mondták neki: Mester, ezt az asszonyt tetten értük, házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? .... Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
A házasságtörő nő – akinek Jézus a pártjára áll – az egyik legismertebb evangéliumi történet. Azt a kérdést teszi föl: Mózes, vagy Jézus? Az ítélet vagy a kegyelem oldaláról nézünk embertársunkra? A törvény szigorával sújtunk le rá, vagy az evangélium életújító erejével fölemeljük.
A világi hatóságnak nincs választása. Paragrafusok alapján ítél.
Isten gyermekeinek van. A törvény lezár, becsuk, elvágja az élet fonalát időlegesen, vagy örökre. A kegyelem kinyitja a jövő ajtaját a földi és az örök életre nézve is.
Van-e jogunk ítélkezni? Nincs. Senki sem hatalmazott fel rá. Mégis gyakran tesszük. Van-e jogunk kegyelmezni? Igen. Jézus felhatalmazott rá: Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak... Milyen kedves küldetés bűnöket megbocsátani! Merjük-e? Emberi gyengeségünk, hogy fordítottan gondolkodunk. Bátran ítélünk és szűkmarkúak vagyunk a kegyelem osztogatásában. Pedig az ítélet nem ad lehetőséget a megtérésre, csak a kegyelem.Isten szava: Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Félreértés ne essék, nem a világi bíróság hatalmát és jogát kérdőjelezem meg. Nem a törvény betartásának szigorú számonkérését vonom kétségbe. A világi bíróság csak tegye a dolgát! De a keresztyén ember is tegye! A kegyelem hatalmával segítsen új életre bűnösöket! Jézus nem mondta, hogy az asszony nem vétkezett. Azt juttatta kifejezésre, hogy akik Isten nevében (Mózes törvénye) a halálát kívánják, azok nem értették még meg, hogy Isten irgalmas. Velük is, napról-napra, óráról-órára... Akkor ők? Nem csoda, hogy elsomfordálnak. És mi?
Csepel, 2018. jún. 17.
|