Az élet megrontója az elégedetlenség.Gyorsan bele lehet jönni. Már a gyerekek is buzgón gyakorolják. Amit az apostol mond, az azonban több életbölcsességnél., mert túlmegy az elégedettségen.
Az a hangsúlyos, hogy “mindenkor”. Ha belegondolunk, hogy az élet mennyi kellemetlen helyzetet teremt, akkor ez nem tűnik reálisnak.
Az élet játéka című könyv egy kislányról szól. Pollyanna egy szokatlan – meghalt édesapjától tanult – játékot alkalmaz a nehézségek leküzdésére: megtalálni minden bajban és történésben azt a valamit, aminek örülni lehet. Ez az élet játéka, amely a mindent legyőző szeretetről, az élet feltétlen szeretetéről szól. Lényegében megtanul minden körülmények között hálát adni. Ezzel a “játékkal” kijátssza a sorsot. Millió ember van, akinek aránylag jól van dolga, mégis tele a szája panasszal.
Nick Vujicic – bizonyságtétel egy olyan embertől, aki végtagok nélkül született. Megtanulta, hogy Istent dicsérje azért, amije van és ne gyűlölje azért, amije nincs. Micsoda kihívás! Bizonyságtételei bejárták a világot, az interneten is. Keress rá!
Ezt csak Krisztusban – Isten lelkével egyesülve lehet megtenni. Az emberi természet nem alkalmas arra, hogy a bajokért és a nehézségekért is dícsérje Istent. Ez bolondságnak tűnik.
Egy sérülten született fiú azt kérte egy gyógyítótól, hogy segítsen abban, hogy Isten adja vissza a lábát, hogy férfiként, teljes életet élhessen. A gyógyító azt mondta: Nézd, az utcán mennyi ép lábú ember jár, de nem mondhatod hogy ettől igazi férfiak. Ettől még lehetnek romlottak, gonoszak és ostobák. Nem a testi állapota teszi az embert azzá, amivé lennie kell.
A kiteljesedett élet: hálaadás. Mindenkor, minden körülmények között Isten dicsérete. Aki mindig és mindenben képes ránk árasztani szeretetét. Alárendeljük magunkat -hálás örömmel, nem fatalista módon mint a muzulmánok - annak, amit ő akar. Milyen nehéznek tűnik ezt megtenni, pedig csak elhatározás kérdése. Ha hisszük, hogy Krisztusban Isten gyermekei vagyunk, és ő mindent a javunkra tesz, ha komolyan vesszük, hogy Isten jó és mindenben az ő akarata érvényesül a választottai életében, akkor mi okunk volna elégedetlenkedni? Csak akkor elégedetlenkedünk, ha nem hisszük, hogy Isten jó, vagy nem hisszük, hogy Krisztusban az ő gyermekei lettünk.
A hálaadás és a dicséret elköteleződés Isten mellett. Megszüli azt az örömöt, ami nem pillanatnyi , mert részvétel az Örökkévaló élet(é)ben. Ő boldog Isten. Mi is lehetünk azok, ha felcseréljük a panaszkodást a dicsérettel. Amúgy a panaszkodás istenkáromlás.
